Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá...
2006.04.26. 09:14
Hétfő Máj 09, 2005 3:11 pm
.... énekelte valamikor a Szörényi.
Már régóta foglalkoztat a gondolat, mekkora hatással vannak rám a szavak, ahogy a körülöttem lévő emberek megnyilatkoznak. Hogy vannak, akik fontosak nekem, mert hatnak a lelkemre, és akiknek a stílusa szinte belém ivódik. Hogy a versírásom olyan, mint a személyi függőség. Fogalmam sincs, hogy ez mi.... jó, vagy rossz? Csak éreztem már távolodva a sokkoló hatású érzelmektől, ahogy akkoriban megszólaltam, az nem az én hangom volt. Nem a tartalomban, hanem a formában. Olyan voltam talán, mint egy visszhang, ami a dallamot adja vissza.
És talán ez okozza azt, hogy - ismét csak túl a sokkoló érzelmeken - megbénult bennem valami. Ihletnek mondják? Múzsátlanságnak?
Vettem egy Pilinszkyt. Őt olvasgatom most.
És megint félek, hogy annyira hat rám....
|