|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Hírek a (szív)pitvarból |
|
... tövestől, gyökerestől
2006.04.29. 07:10
Csüt Máj 26, 2005 9:15 pm |
[ Hangulat: Zavarodott ] [ Jelenleg: Figyelés ... miért is nem javul a lelkiéletem ] Ez egész egyszerűen katasztrofális. Gyűlölöm a megingó lelkemet, és egyáltalán nem értem magam, hogy miért nem vagyok képes magamból tövestől, gyökerestől kiirtani azokat az érzéseket, amik éveket vettek el az életemből. Annyira szeretném gyűlölni. Annyira szeretném, ha nem okozna fájdalmat, hogy nem szeretett. Annyira szeretném elfelejteni örökre, mintha nem történt volna semmi. Utálom magam, hogy egyszer gyűlölök, máskor megbocsátok és megértek.... Sohasem lesz vége??!!!
DE ez már egyáltalán nem is róla szól. Biztos vagyok benne. Ezeknek az érzéseknek semmi közük sincsenek már hozzá.
Miért nem találok nyugalmat mégsem? Az írás nem használ.... nem jó táplálkozni a múltból. Főleg abból, amit a közelmúlt adott. Nem szabad pillanatoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítani a pillanatnál.
Összeszedem magam. Ígérem. Esküszöm.
gyöngyös azt mondta, hogy felbukkan még sokszor a keserűség, és igaza van. Nem fogok az emlékek ellen harcolni, megszelidítem, mint egy állatidomár. Mereven a szemébe nézek, és azt mondom, nem lehetsz erősebb nálam.
Soha-soha többé nem leszek, aki voltam.
|
| |
|
|
|