|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Hírek a (szív)pitvarból |
|
Jajistenem!!
2006.04.29. 07:17
Szomb Máj 28, 2005 4:25 pm |
[ Hangulat: Nagyon szomorú ] [ Jelenleg: Figyelés .... suhanó kísértetre ] Jajistenem!!! Egész reggel Te jártál az eszemben. Ebben nincs semmi szokatlan, gyakran megesik. Mindenféle bolondos gondolat, emléktöredék. Olyan hosszú az út otthontól a munkahelyig. Azon járt az eszem, hogy vannak érzelmi fordulópontok. Napok óta az terebélyesedik bennem, mint valami burjánzó moszat a vízben, hogy megbocsátok.... megbocsátottam... elfogadtam... Hiszen ha szeretted ... ha ő volt a szerelem... és ha ő is úgy szeret, vagy jobban mint én.... de mindegy akárhogyan is van.... akkor legyetek boldogok. Akkor annyira nem is fontos, hogy most úgy érzem, engem nem szerettél. Sokszor kívántam már, hogy legyetek boldogok... szóban, írásban, komolyan vagy frázisként, gúnnyal. És annyiszor tettem olyasmit, amit megbántam. Valahogy minden kapálózásom olyan nevetséges és jelentéktelenné vált. Mostanra érett meg a pillanat. Most, amikor egészen lemondtam Rólad. Most, amikor már emlék vagy. A gondolataimba merülve battyogok, Szabó Lőrinc Huszonhatodik év-e a hónom alatt, két szonett bevésve az agyamba.... (hogy passzolnak!!), amikor hirtelen felemelem a szemem a járdáról, látok közeledni egy kocsit. Lebénultam. Ahogy elsuhant a túloldalon, Téged láttalak. Biztos vagyok benne, akár abba, hogy meghalok. A vezető testtartása, alakja, minden Te voltál... körülötted a kocsiban ültek, hiszen miért ne? A gyerekek iskola.. ovoda, nagymama..... Lehetséges, nagyon is lehetséges. Reggel fél nyolc, nézem az órám.... félfordulattal nézek Utánad, a rendszám!!!! Hasonló!!! (olyan rossz a számmemóriám!) Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál, Te voltál..... Kicsordultak a könnyeim. Nehezen rendeztem vissza az arcomat, mire beértem... megint belémsajdultál. De már nem gyötör, nem hasít.... Már csak sajog....
|
| |
|
|
|