 |
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | | |
|
Menü |
|
|
| | |
|
 Verseim |
|
|
| | |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
|
| | |
|
Kisprózáim |
|
|
| | |
|
Blogok |
|
|
| | |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| | |
|
Archivum |
|
|
| | |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | | |
|
|
|
Hírek a (szív)pitvarból |
|
|
... amikor majd
2006.04.29. 07:58
|
Szerd Jún 15, 2005 4:46 am
|
2005. június 14.
Egyszer.... nem is olyan régen....még talán egy éve sincs, egymást átölelve sétáltunk, és az időről beszélgettünk. Hogy milyen kár, hogy nem születtem húsz évvel később... meg ilyesmi.
Akkor azt mondtam Neked, hogy ha egyszer majd meghalok, jó volna a karodban meghalni. Te pedig azt válaszoltad, hogy a világ végéről is jönnél, ha ez volna a kívánságom.
Látod? Mosolygok rajta, hogy elragadtatásában mit nem mond az ember. Akkor boldog voltam és magamra gondoltam, hogy számomra milyen érzés volna, és nem Rád, hogy ez Neked milyen érzés lehetne. Szerencsére az élet lesöpri ezeket az ábrándokat, mint a port az útról.
Most már úgy érzem, nekem meghalni egyedül, magányosan szabad. Elbújva, mint a vadállatok. Mint az oroszlán. Így szeretném.
Nem fogok fölösleges harcot vívni, ha eljön az idő. A szemem majd a csillagokat fogadja be utoljára, a fülem a szélsuhogást. Nem szeretnék megalázva, kiszolgáltatva, egy tárgy tehetetlenségével meghalni.
De van még időm.
Idő.
Azért mondom ezt Neked, mert jó volt egy pillanatig hinni, hogy megtennéd.... de jó az is, hogy tudom, nem lehet. Hogy csak egy elragadtatott gondolat volt.
Gondolat, ami most az összeszorult szívem miatt jutott eszembe. Amit a légszomj juttatott eszembe.
Zivatar közeleg.
|
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
