Mindig azt vallottam, hogy a b�lcsess�g nem kor f�ggv�nye. Szeretem a b�lcs fiatalokat, van �s volt is szerencs�m ismerni nem egyet. Tal�n m�r k�t �ve is van, hogy megismerkedtem egy fiatal l�nnyal. Mindamellett, hogy mag�n viseli a fiatals�g minden ismertet�jegy�t, van olyan tulajdons�ga is, ami nem minden korabelire jellemz�. Oda kell r� figyelni. Nemcsak rendk�v�l soksz�n� tehets�g�re, hanem v�ratlanul megnyilv�nul� �rett gondolataira �s megl�t�saira. Az interneten Luna Piena n�ven publik�l. Szem�lyes honlapj�t megtal�lhatod bar�taim honlapc�mei k�z�tt.

Az � m�veib�l v�logatok most csokorraval�t, s elismer� szavaim helyett sz�ljanak a versek, pr�z�k, s olasz nyelvb�l val� mesteri ford�t�sa.

M�s vil�g

Feny�fa vagy -
b�szk�n �gbeny�l�.
Otthonod b�rcek havasa,
szomjad f�rge patak oltja,
�s idegen neked arcom toszk�n mosolya.


F�gefa vagyok -
napf�nyben hever�.
Engem a tenger �s a s�ks�g
v�gtelenje nyugtat,
�s nyomaszt a hegy fel�l suttog� erd�.


F�k vagyunk -
gy�ker�nk k�t�tt.
M�s t�j �s m�s vil�g,
de n�ha a m�lt ejt r�nk harmatcseppet,
�s felsajog gy�m�lcs�mbe f�r�dott t�leveled.



Inverzi�

mintha �sid�k �ta
�rezn�m, hogy vonz�s
s tasz�t�s
eleve elrendelt foglya
l�t�nk
de k�zelednek a p�lusok
egybeolvad pozit�v
s negat�v
t�bb k�rt nem futsz, s nem futok
�rt�nk
megsz�nik az �v� m�gneses t�r
hamuv� �g szeretet
s gy�l�let
m�gis azt s�god, nem kell t�bb�
f�ln�nk
inverzi� – kicser�lt vil�g
megv�ltoztunk k�v�l
s bel�l
de a F�ld forog tov�bb:
(t�l)�l�nk!



Vil�gv�ndor(om)


L�pted v�r�s sivatag mindent belep� homok szele,
Arcod fjordok �ltal �lelt �b�l csillan� tele.


Illatod a v�gtelen �ce�n k�kl�n s�s hull�ma,
Cs�kod t�voli, t�gas sztyepp�k h�v� borzong�sa.

Szerelmed kit�r� vulk�n forr� l�vatengere,
Eml�ked hervad� cseresznye sziromerdeje.


J�v�tlen mereng�s

L�ted nem sz�rja bord�mba l�legzetv�tel,
�s m�r a m�lt sincs j�gcsap-ujjaim k�z�tt.
M�gis �rintetlen mered r�m az �tel,
�s �lomf�radts�g �l meg szemh�jam m�g�tt.

 
A v�rakoz�s k�dj�ban kih�lt a forr� v�z,
a szerelmes boldog jelen m�sokra igaz.
Az �n sz�mban a j�v� keserny�s mell�k�z,
csak a meg nem fogant fiam mosolya vigasz.

 
F�lbehagyott k�nyv felett merengek cs�ndben,
a t�volba ragadt hangfoszl�nyok utol nem �rnek.
B�n�n, s�keten, f�lvakon toporgok a k�dben,
�s varj�k�rog�som lett a legszentebb �nek.

„Szaladj! Szabad vagy!”

Eld�nt�ttem, hogy szabadon engedem. Olyan r�g�ta �lt m�r bez�rva.
Nem mintha ketrecben tartottam volna, illetve csak nagyon ritk�n, ink�bb f�lvadnak nevezn�m.
Eleinte f�l�nk volt �s riadt. Azt�n egyre b�trabban l�pegetett a biztons�gos k�r�n k�v�l is. Naiv volt �s tapasztalatlan, de k�s�bb tanult a hib�ib�l. K�tszer ugyanabba a csapd�ba nem l�pett, legfeljebb hasonl�ba. Volt hogy megs�r�lt, hogy f�jdalmai voltak, de mindig kiszabadult a kelepc�b�l. Megesett, hogy h�napokig nyalogatta sebeit visszah�z�dva, azt�n is csak �vatosan indult felfedez��tra. De v�g�l gy�ztek az �szt�nei, �s vad�szni indult, mert erre sz�letett.
Mostan�ban �gy t�nt, mintha feln�tt volna. �retten �s b�lcsen d�nt�tt. �n�ll� lett. M�r nem f�ltettem. �s csak mosolyogtam a szavakon, amiket m�sok mondtak r�. „K�l�nc.” „Jav�thatatlan.”
Pedig csak �nmaga volt – term�szetes val�j�ban. Nem j� �s nem rossz, csak �.
R�gebben alig hallottam a hangj�t, de �jabban �rtettem �s �reztem is. M�r tudtam, hogy nem fog elveszni a vadonban, mert er�s, �s mert hisz.
Teleholdas �jszaka volt, amikor kit�rtam neki a kaput �s a f�l�be s�gtam:
„Szaladj! Szabad vagy!”
P�r l�p�st el�re futott, azt�n megtorpant �s visszan�zett. Tudtam, hogy nem b�cs�z�sk�pp. A szemeiben csillog� f�ny azt �zente: „Veled vagyok, hozz�d tartozom. Ha �nmagadba n�zel, mindig megtal�lsz. �n vagyok az �si �ned, a zabol�tlan, vad, �n�ll� �szt�n�d. �n vagyok a lelkedben lakoz� farkas asszony. �n te vagyok!”

Daniela Raimondi: Szal�me (Salom�)

Uram, csak neked t�ncolok.
L�bad el� �jabb f�tyol rep�l,
s hasam fuvol�k �s git�rok
hangj�ra �vben megfesz�l.
�rny�k vagyok – a b�n k�r�be k�szok
K�gy� vagyok,
gazella – kezeid k�z�l kics�szok.
Szememben fekete �j
�s ezer v�gy az ajkamon.
�jabb f�tylat szak�ts,
majd egyet m�g!
Engeszteld ki haragom!
Feh�r tark�j�ba m�rtsd e peng�t!
Megbocs�t�st hordoz a keze �s
sz�j�b�l egy angyal sz�l.
De �n nem f�lek a hal�l ki�lt�s�t�l!
Szabad�ts meg ett�l a szomj� v�gyt�l!
Ne k�slekedj, hallgasd:
neszeznek a t�csk�k a r�ten,
n�k a h�l�f�lk�kben.
Az utols� f�tylam is t�pd �ssze!
Z�zd sz�t az ereit mind�r�kre!
S a s�t�ts�gb�l �n
feh�ren
�s k�nnyed�n,
mint �j pirkadat kiemelkedem.
Uram, csak neked t�ncolok,
�s szor�tom kezeim k�zt fej�t.
Szeme m�g a hal�lban is engem n�z.
Haj�val v�gigsim�tom az arcom,
mik�zben a sz�j�t s�rva cs�kolom.

(olasz nyelvr�l ford�totta)