Fnak lenni...
2006.05.05. 09:15
2005. jnius 20. dleltt
Elolvastam a legutbbi rgtnztt versemhez rt hozzszlsokat, s szintn meg vagyok hatdva, mennyi s hnyfle gondolatot bresztett.
Valjban mi indtott a megrsra?
Olyan sokszor gondolok arra, milyen is lehet valakiben tmaszt tallni... nem Istenre gondolok ebben. Nem a lelki tmaszra. Hanem olyasvalakire, aki megrint amikor ppen az ad ert, aki ppen akkor mosolyog rm, amikor bors vagyok... h, persze, lehet mondani, mirt panaszkodik egy n, egy anya, aki gyermeket nevel, s az mosolyuk.... Ez nem igaz, nem gy van. Ez nem helyettesti, azt a bizonyos rzst.
Vannak, akiknek mindig erseknek kell lennik, nem lehet elgyenglni. Vagy akkor is csak csendben susogni, nem jajongva srni...
Mint a fa, ha a szl fj. A bnatszell csak meglebegteti a leveleit, a szomorsg szele, csak megreccsenti az gakat , a fjdalom vihara mr nem tesz benne krt.... legfeljebb fldre dnti. Ha a gykr l tovbb, akkor kihajt jra, jra levelet hajt, susog... nem lesz taln olyan bszke s sudr, hiszen bell emlkszik a fjdalomra, a fld szagra.... az gak azonban jra nyjtzkodnak......
jra
|