|
Sanzon
 ... Most úgy vagy bennem valahol,
Mint kőszénben levélnyomat
Mi lett a szőke férfiból,
Kit láttak nyájas antikok?
Mint mésznek égetett idol,
Trágya lett, szétboncolt titok.
A combján vándorolt kezem,
És szembejött a fájdalom.
De nem tanulta meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.
És a másik, ki józanul
Sóhajtott, míg szeme dalolt,
Mint egy bánatos trubadúr,
S orrsövényferdülése volt.
Csak hallgatott türelmesen,
És nem volt már mit mondanom,
De nem tanultam meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.
Most úgy vagy bennem valahol,
Mint kőszénben levélnyomat -
Ha rám néhány szót áldozol,
Elfordítom az arcomat.
Mert testeden ha jár szemem,
Fölfut a láz a combomon...
De nem tanultam meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
