Rejtély.
Enigma

Enigma
Rejtvény.

*****

gondolatban volt már,
hogy elvesztettelek
néha kerestem a percet
hogy elfelejtselek.
összementem egész kicsire,
mégsem lettem gyerek;
csöndes köveken zúzom véresre
nagy komoly fejemet.
félek.
anyám azt mondta ilyen az élet.
egyszer egy jó tanács
hogy néha kevesebbet reméljek.
most mégis
kellenél.
de el nem érlek;
egyedül tévelygek
és rám szakad az ég.
nem vigyáz rám semmi
nincsen aki véd.
utánad nyúlnék:
de kezem mást talál;
ajtókat látok csukódni,
kattan a zár;
állok az őszben talpig feketében
pusztul a nyár.

te ismertél.
neked kigomboltam szívemet.
megnézted jól,
azt mondtad, pont ezt szereted.
melengetted lelkemet.
de menned kellett,
és én nem mehettem veled;
egyedül pofoztam félre a szeleket.

most itt vagyok.
innen látni a telet,
érzem hogy jönnek a csillag-hidegek.
te lázas vagy még,
azért érzel néha meleget.
indulnék hozzád,
de most mozdulni se lehet;
tárcsáznám a számod,
de nem találom a nevedet.

segíts!
csak még egyszer ha lehet;
a csodát együtt mentsük meg,
emeld fel fejemet.
ne a számat figyeld,
az most csak dadog.
ne is a kezem,
az is csak üres papíron andalog,
dőlöngélnek e szegény sorok.

segíts kérlek!
hogy elfelejtsem a sebeket.
főleg hogy ne okozzak még többet.
hitesd el még velem,
hogy máshogy is lehet.

most még egyedül fekszem,
még mindig álmodok veled.
az emlékedtől kelek,
de ezt így sokáig nem lehet.
kérlek tedd,
hogy szeressem még az életet.
vagy ha más nem marad,
legalább nekem
őrizd meg a könyörgésemet.

*****

madarak

csukott szemmel járok
botladozom
kerülgetem a szerelem roncsait
hogy hattyúként születtünk
az bizonyos
mindenkin látom fehér szárnycsonkait

de bólogató galambfejek
lettetek
szétszórt szivemen tipegve
burukolva körbevesztek
csipegettek
és nem engedtek dél fele

én úgy mennék pedig innen
messzire
az út rémlik még valahol belül
ott bújnák el jól melegben
fészkibe
annak aki hazavár s nekem örül

jaj de varjakká váltatok feketén
s kivájtátok a szemem
most már semmit se látok
tollaimat elhordtátok egyenként
eltörtétek a szívem
csak csukott szemmel járhatok

néztek, itéltek, jóllaktok, változtok;
majd elhagytok és messze szálltok
én nézlek benneteket és várok
majd egyszer újra hattyúvá válok.

*****

fél percnyi messzeségbe

megállok tőletek
fél percnyi messzeségbe.
elég ne tovább
unlak benneteket
rólam gondoskodók
ostobák
hogy mertek formálni jogot
hogy belőlem
óriás törpét faragjatok.
a bor magába forr
s a szőlőnek érnie kell
- megálltam fél percre tőletek -
kár, hogy kinevettek.

*****

tükrök és csendek
 
tükrök és csendek maradtak utánad
de nélküled se nem látom,
se nem hallom magamat
 
ahol nekem kellene állnom,
ott te vagy és most újra
megvonhatod válladat
 
állok mögötted a sorban
koldulok és remélek,
ha találkozunk, ígérem viselkedek
 
de titokban dédelgetem
szép önérzeted; jó neked,
hisz nyitott szemmel továbbmenni
 
az a te művészeted.

*****

tájkép csata után

kilovagoltál belőlem
büszkén, szabadon.
én maradtam görbén,
és nem tagadom;
 
reményeimre fagyott
a márciusi jég.
s benne maradt az arcod;
milyen hideg, milyen szép.
 
ha nézem visszanéz még
'tényleg szerettél?'
de ha kérdezem már nem beszél.
'most miért felednél?
 
egy korszak voltam?
s ez milyen kevés;
nem is szerelem volt ez,
csak kisérletezés?'