|
Szentiván hava
2006.06.08. 14:15
2005. június 26.
Minden nap egy éber gondolattal kevesebb, és egy álomfoszlánnyal több juthat.
Már hosszú ideje foglalkoztam a gondolattal, hogy "megszólalok" a találkozón.
Azt mondom mindig magamban, hogy semmi, a világon sem történik véletlenül, minden választásnak oka és célja van.
Ahogy minden igyekezetem ellenére a találkozón elgyengültem, hogy újra felkavart mindaz, amit leírtam, és átadni akartam a többieknek.... talán ez sem volt céltalan.
Világossá tette számomra, ez vagyok. Igaz, szégyelltem magam a gyengeségem miatt. Tanúk előtt, önként vállalva. De elmúlt a szégyen. Túl sokáig tartott az elfojtás.
Talán ezután könnyebb lesz.
Hogy a narkotikum eltávozzon a testből-lélekből, idő kell. Innentől talán már gyorsabbak lesznek a lépések.
Egész életem során nem tapasztaltam, vagy csak nem figyeltem fel, hogy a változások hogyan zajlanak bennem. Érthetetlen. Talán, mert sohasem volt lehetőség önmagamra figyelni, nem a változások, hanem az eredményei voltak csak érzékelhetőek.
Lám, a kornak is megvannak az előnyei. Több alkalom van arra, hogy a belső világ megfoghatóbbá váljon, mint a külvilág. Talán éppen ez a legfontosabb... a felkészülés szakasza. Hogy pontosan a helyére kerülhessen minden, amikorra kell. Amikor a legnagyobb békére van szükség.
Ma már úgy érzem, hogy a változás, ami lassan végbemegy rajtam, nem tesz rosszabbá, ettől nem kell tartanom.
Vigi írt egy Khalil Gibran gondolatot, ami megfogott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
