|
Dilemma
2006.06.08. 14:20
2005. július 12.
Rég jártam már itt, közben történt egy s más. Például őszre váltott a nyár.
Aztán elmélkedtem a közelmúlt eseményein.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert semmi sem sürget, nincsenek rohanós kapkodós kényszerek, nem kell döntéseket hoznom.
Mindent szívesen az időre és a Sorsra bízok, hiszen a nagy dolgok már mind elzúgtak felettem. Hiszen, aminek jönnie kell, ami elrendeltetett, azt nem kerülhetem el, és engem sem kerül el. Ami pedig nem rendeltetett, azt nem kényszeríthetem.
Eszembe jut az, amit Angyalommal beszéltünk, amikor el volt keseredve és szüksége volt a társaságomra. Meséltem neki a tenger fenekén élő korallról.
A korall olyan, mint egy gyönyörű virág. Szilárdan áll és úgy pompázik a tengerben, mint egy egzotikus növény. Körülötte a hatalmas nyughatatlan víz, nyüzsög az élet, felette az vízen átszűrődik az égbolt. Előfordul, hogy zavaros és haragos lesz a tenger, de a korall akkor is szilárdan áll a helyén. Hagyja magán áthullámozni a rosszat. Nem tesz benne kárt, hiszen átáramlik gyönyörű lényén, és ahogy jött el is távozik tőle. Utána néz, mert már elmúlt. A korallvirág mindig virág marad. Kitisztul a tenger és kék lesz az ég.
Mi a dilemma?
Mire idáig értem a gondolatommal, már meg is szűnt dilemmának lenni.
Áramlik a zavaros víz körülöttem, és tudom, ezek a hullámok elcsitulnak.
Nincs többé harag, dac.
Ismerem magam... már igen, nem sürget semmi.
Te is ismersz engem, erőt adsz nekem, hogy olyanná legyek, mint a korall. Megengedted a megbocsátást, elűzted a félelmet, megengeded a hallgatást, a mosolyt és a fényt.
Amen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
