Dilemma
2006.06.08. 14:20
2005. jlius 12.
Rg jrtam mr itt, kzben trtnt egy s ms. Pldul szre vltott a nyr. Aztn elmlkedtem a kzelmlt esemnyein. Szerencssnek mondhatom magam, mert semmi sem srget, nincsenek rohans kapkods knyszerek, nem kell dntseket hoznom. Mindent szvesen az idre s a Sorsra bzok, hiszen a nagy dolgok mr mind elzgtak felettem. Hiszen, aminek jnnie kell, ami elrendeltetett, azt nem kerlhetem el, s engem sem kerl el. Ami pedig nem rendeltetett, azt nem knyszerthetem. Eszembe jut az, amit Angyalommal beszltnk, amikor el volt keseredve s szksge volt a trsasgomra. Mesltem neki a tenger fenekn l korallrl. A korall olyan, mint egy gynyr virg. Szilrdan ll s gy pompzik a tengerben, mint egy egzotikus nvny. Krltte a hatalmas nyughatatlan vz, nyzsg az let, felette az vzen tszrdik az gbolt. Elfordul, hogy zavaros s haragos lesz a tenger, de a korall akkor is szilrdan ll a helyn. Hagyja magn thullmozni a rosszat. Nem tesz benne krt, hiszen tramlik gynyr lnyn, s ahogy jtt el is tvozik tle. Utna nz, mert mr elmlt. A korallvirg mindig virg marad. Kitisztul a tenger s kk lesz az g. Mi a dilemma? Mire idig rtem a gondolatommal, mr meg is sznt dilemmnak lenni. ramlik a zavaros vz krlttem, s tudom, ezek a hullmok elcsitulnak.
Nincs tbb harag, dac. Ismerem magam... mr igen, nem srget semmi. Te is ismersz engem, ert adsz nekem, hogy olyann legyek, mint a korall. Megengedted a megbocstst, elzted a flelmet, megengeded a hallgatst, a mosolyt s a fnyt.
Amen.
|