|
A halál napja
2006.06.08. 14:28
2005. július 19.
Bár úgy gondoltam, minden nap írok, de ez nem jön mindig össze.
A mai napra sajnálatos módon, mintha a halál nyomta volna rá a bélyegét. Nem jó érzés, várom is, hogy vége legyen a napnak.
Munkába menet megállított egy öregasszony. Furcsán nézett ki, mint aki véletlenül lett olyan vénséges vén.
A haja inkább fehér volt, mint szürke, divatos vonalú nyári ruhát viselt, de mégis nagyon öreg volt.
Egy vénséges kutya feküdt a lába mellett a járdán. Megszólított, hogy altatni viszi a kutyát, de nem tud tovább menni a szegény pára. Hívnék-e neki egy taxit, hogy elvigye az állatorvoshoz. Közel voltam már a munkahelyemhez, siettem is, így szégyenszemre csak azt tudtam válaszolni, hogy sajnos nem tudok taxit hívni neki (pénzem sincs ilyesmire). Amikor visszanéztem, láttam, hogy a pórázon húzza maga után a szerencsétlen jószágot, csak csúszott a járdán, mert nem mozdult a lába.
Szörnyű látvány volt. A hasa felpuffadt. Arra gondoltam, miért nem hagyja békében meghalni? Miért kell annak az állatnak a halálért is szenvedni? Vagy akkor miért nem veszi fel, viszi a karjában az orvosig, ki majd megöli.....
Később egyik kolleganőm hozza a hírt. Egy másik kolléganőnk most kapta a hírt telefonon, hogy a fivére összeesett az utcán és meghalt.
Szörnyű nap ez..... a halál napja. Imádkozom szeretteimért, mindenkiért....
Legyen vége ennek a napnak.
Hajnalban új napra nyissuk a szemünket....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
