|
koncentrikus körök
2006.06.08. 14:58
2005. augusztus 12.
Elég kétélű dolog ez blogírás. Mert a blog ugye naplót jelent, naplót meg sűrűn ír az ember - attól napló - nemcsak akkor, amikor veretes okosságokat akar rögzíteni. Ez krónika. Egy hét, egy hónap, egy év múlva is tudom, mi foglalkoztatott ma. Ez egy nagyon őszinte műfaj, nincs kecmec, ha nem akarom magam becsapni. Amúgy meg olyan peep-show féle, lehet kukkolni, mert ciki dolog ott virítani a főoldalon, miközben nem engedek senkit ide. Nos.... ennyit a "kukkoldáról".
***
Reggel a koncentrikus körök jutottak eszembe. Miért? No, nem azért, mert imádom a természettudományokat, akkor inkább az irodalmi oldalról, a tóba dobott kavicsra gondolok. Ahol csobban a kő, az a kiinduló pont.
Csobban a kő, egész kőzápor hullik a tóba. Nem érzékelem a körülötte hullámzó köröket.... olyan mintha egy kémcsőben kavarodna a vihar. Tágítani kell a köröket. Úgy szép.
***
Kedvenc útvonalamon jöttem ma haza. Tele volt emlékkel, szépséggel. Egy verscsíra is kibontakozott szép lassan, nem tudom mikor levelesedik ki.
Egy tündéri jelenetnek voltam tanúja. Három fickó focizott és egy kutya. Na, a blöki egy csúcs volt. Mint a villám, és komolyan még szerelte is némelykor a srácot, és az orrával vitte a labdát. Nem volt nehéz dolga, mert elég földszintes blöki volt.
Aztán nézelődtem, és rájöttem, hogy a természetközeli dolgok a legpihentetőbbek. Pl. ahogy a kacsák keresgélik az ennivalót. Ahogy rezegnek a szélben a levelek, vagy a tó vize fodrozódik. Ami az emberhez tartozik, az pedig fárasztó. A zaj, a nyüzsgés, a forgalom.... A vegetáció pihentet, a tudatosság fáraszt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
