|
Mire jók a hétköznapok?
2006.06.08. 15:08
2006. augusztus 16.
Nem is olyan régen, amikor tudatosult bennem, hogy az idő nem áll meg sem örömben sem bánatban (hiába tudja az ember, a tudatosulás azért kicsit más síkon zajlik, legalábbis nálam), hogy rohan, és van sok dolog, ami akkor is kimarad az életemből, ha belefeszülök az érzelmi rohanásokba, nos, akkor iszonyodtam a hétköznapoktól.
A szürkeségbe fúló monotónia számomra felért a szellemi gyilkossággal, egy nap, ami csak telik egyenlő volt a pazarlással. Hatalmába kerített a mohóság. És mi szokott a "nagy zabálás" következménye lenni? Minimum hányinger, de jön a csömör, a kimerülés is. A gyönyört olykor beárnyékolja az erőfeszítés. Pedig olyan nemesek voltak a célok. Ünnepekre vártam, ünnepeket szerettem volna adni. Persze ma már ez a második dolog kicsit kérdőjeles, ebben nem vagyok biztos.
***
A hétköznap ma már nem mumus. Sokkal inkább egyfajta előjáték.
Amikor úgymond nem történik semmi... nem más mint egy nyugodt tó felszíne, mint az ugrás előtt simuló izmok, amik már érzik a következő pillanatot.
***
Olyan nem létezik persze, hogy semmi sem történik, a tegnapi hétköznap sem olyan volt. Csak a hullámoknak kicsi az amplitúdójuk.
A hétköznap az ünnep nyitánya. Az ünnep pedig csakis tőlem függ, senki mástól.
Egy kis ünnep. Ma leírtam azt a szót, hogy "mumus". Persze, eszembe jutottál Mumuka. Majd megkeresem a verset...
Eltűntél, elnyelt a távol
messze vagyok már
lépted nyomától, nem kísért;
elhalt a dal kedves pacsirtám.
Vagy elrepültél és másutt énekelsz?
Irigyen másnak szórod trillád?
Nem számít semmi,
csak szállj szabadon
hisz nem tűröd a kalickát
jól tudom.
Repülj, dalolj
ha nem nekem,
istennek kedvére
énekelj.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
