|
én akartam szeretni
2006.06.08. 15:16
2005. augusztus 19.
Estére nagyon elfáradtam. A séta a Ligeten át persze újra előhozta az emlékeket. Egészen pontosan megidéztem magam elé az alakját. Minden részletet.... még meztelenül is láttam, szinte minden szőrszálat a mellén. Az arcát, a mosolyát, a hunyorgó szemét, a pulcsiját, ahogy lógott rajta a farmer. Mit is szerettem benne? Azt, ahogy a testemmel bánt, azt mindenképpen.
Nagyon elbánt velem. Arra gondoltam, miket és hogyan mondhatott rólam M -nak, hogy olyanokat mert rólam írni, gondolni, mondani.
Ha így volt, nem volt benne semmi szeretet, és csak én akartam szeretni őt. Tényleg nem voltam normális. Amikor néha nagy lelkifurdalással azt éreztem, hogy elég volt, mindig elmúlt a gondolat, ha jött, mert jólesett neki gyönyört szerezni, ami nekem is jó volt.
Néha még gondolok a szerelemre
de már távoli ködbe vész
Néha testembe sajdul a vágy
ölelni vágyom, befogadni,
örömet és gyönyört adni
De a szerelem már arctalan
Már nem Ő.
Jaj!!! Ez a pasas (a férjem) előadást tart és már legalább tizedszer hörgi a fülembe, hogy "faszkalap".
Néha megfordul a fejemben, hogy vajon szeretetből teszi ezt velem a Jóisten? Azt mondják, hogy azt veri, akit szeret.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
