Persze, nem volt ünnep, mitől volna az. Ezt másnap hajnalban írom, ezért a múltidő.
A napom elégedetten múlt el. Délelőtt jól kimelóztam magam, de jólesett, hogy a tisztaság volt a nyomában, jó lett a kaja.... ilyesmi. A hátralévő idő pedig lazítás volt, pihenés. Nem merítettem magam ki azzal, hogy erőltetem a programot. Talán majd ma.
A tüzijáték szép volt, legalábbis amit az erkélyről láttam. Adrikámra gondoltam, hogy tavaly vele néztem a tetőről. Hiányzik.
Sokat gondolok rá, és bánt a lelkiismeret, ha nem. Jó anya vagyok?
Nem akarok negatív gondolatokkal eltelni, ami ráirányul, ezért nem féltem, nem aggodalmaskodom. Arra gondolok, hogy minden rendben lesz.
MINDEN RENDBEN LESZ. 

Rossz, hogy látom őket, úgy látszik egyáltalán nincs bennük empátia. Akkor tőlem miért is kérhették számon? Nyilván van rá magyarázat.

Lezárult az életem egy nagyon rövid szakasza.... ami hasonlított a szerelemhez.

Búcsú a szerelemtől

"Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhatom bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád."

(Michael Drayton)



Nem csókolsz meg többé,
nincs véletlen találkozás,
nincs lesütött pillák
mögé rejtőzött titkolt vágy
és nincs remény.
Búcsúnk egy intés volt
a kerítés túloldalán.

Szeretetlen kemény szavak.
Hogy mártogattad belém gyűlöleted!
Közöny volt, büszkeség,
vagy kudarcos gőg?
Nem kérhettem tőled kegyelmet,
s hiába is vártam
utolsó szerelmemből
ne maradjon semmim,
szét akartál zúzni minden
maradványt.

Megraboltál,
mint hamis kufár adtál,
majd visszaloptad az
adományt.
Végül becsületem kellett volna,
látni akartál a porba sújtva.

És mid maradt Neked ?
Maradt a szerelemből ?
Maradt valamid talán
amiért én kerültem
a cipőd sarka alá,
vagy üres lett a szíved?
Mid maradt Neked?!

Kérdések.
Választ sosem kapó kérdések.
Te nem szerettél.
Én szerettelek Téged.
Könnytelenül gondolsz rám,
ha eszedbe jutok egyáltalán
míg az én szemem elfutja még
a pára s egy csepp legördül.
Áldozatnak.
Érted.
Szerelem.