Tegnap véget ért számomra egy fejezet.
Nem újkeletű dolog ez, érett már jó ideje. Nem burkolom metaforikus köntösbe, ami megtörtént, megtörtént.
Választás elé állítottak, feldobtak egy labdát és nem voltam elég politikus, nem passzoltam, hanem lecsaptam és elvesztettem egy meccset. (hülye vagyok - megint metafora, a szokás hatalma) Gyakorlott vesztő vagyok, ami persze most is relatív, mert nem biztos, hogy hosszú távon veszteség az, amit annak érzek ebben a pillanatban. Mindig minden kiegyenlítődik. Már mondták nekem, hogy emocionális vagyok, sok esetben az érzelmeim diktálják a lépéseimet, de ezt nem tartom feltétlenül hátránynak. Én így vagyok őszinte.
Ha megpróbálnám magamat úgy feltüntetni, mint aki mindig racionálisan lép és dönt, akkor hazudnék. Nem teszem.
Most még egy kicsit rossz érzés, olyan mint amikor kitessékelnek egy szobából, ahová egyszer már bebocsátást nyertem.
Majd megszokom, így nem szomorkodom.
Most, hogy írom a sorokat és figyelem magam, nincsenek már bennem érzelmek a történtekkel kapcsolatban.
Mindennek megvan az oka és az értelme.

****

Inkább a fákra gondolok, az én hatalmas és kedves példaképeimre. Valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy a fáknak nemük van. Persze nem biológiai értelembe véve, hanem jellemben.
A jegenyék, fenyők mindenképpen férfias fák. Akárcsak a diófák, nagyapók. Az akácok, nyírek nőies fák, a gyümölcsfák is. A füzek öregasszonyok. A tölgyek matrónák.

Becsukták mögöttem a Hely egyik ajtaját.
Megvonták az admin jogomat, mert nem voltam elég "aktív". Persze, tudom, hogy nem erről van szó, hanem arról a néha nyílt unszimpátiáról, amivel A. viselkedett irányomban.
Már sokszor mondtam, hogy sokkal jobban érezném, magam, ha nem tudnám, mi folyik a kulisszák mögött, és amivel mint kiderült, éppen Zs. azonosított engem is.
Elszállt már ez a rossz érzésem, és a nyugalom meghozza a gyümölcsét. Nem hiányoznak már nekem az elvárások.

Tegnap írtam egy privit Cslnek is, meghívtam ide, még nem válaszolt.

Este Zs. fotóival bíbelődtem, majdnem kísértésbe estem, hogy feltegyek egyet a versekhez, aztán győzött a jobbik eszem.

S. is megtalált, segítek neki a verseit feltenni a Helyre, mert valamiért nem tudja.