Ius primae noctis
Fénytelen ágyékukat sugárral simítani
hol a Nap? hol vagytok, szerelem csillagai?
Nád-erdő közepén tavirózsák - nád-szablyák, csillagtalan víz-ágy -
Jönnek, parancsra tárva testük öblét, lehajtott lelkű, mosolytalan menyecskék,
illattalan virág-árnyak - - járják a villogó szemű nádast,
álmaimban, összeszorított ajakkal, mellükön tejfehér teleholddal.
Tapogatják szőrös-kezű rémek, pókhasúak ölelik őket,
vérbő tokák nyakukra folynak, kan-agyarak vállukba marnak,
göcsörtös térdek térdüket nyomják, zsíros fülek nyelik fájdalmuk hangját,
szemük szirmait tövises szemek tépik, fejük rózsaként hajol földig,
kedvük temetődik rögök alá - hol van, ki kínjukat kiáltaná?
Fénytelen ágyékukat sugárral simítani hol a Nap? hol vagytok, szerelem csillagai?
Nád-erdő közepén tavirózsák - nád-szablyák, csillagtalan víz-ágy -
Jönnek, parancsra tárva testük öblét, lehajtott lelkű, mosolytalan menyecskék,
álmaimban jönnek lengő sorban, arcukon keserű ráncok csokorban,
méhük sunyító bánattal terhes - nyújtják kezüket századok szürkés
ködén át, ajkuk szótalan jajjal, villog vértelen gyötrődés-habbal,
nyugtukat nem lelik a földben, szívüket forgatják szívemben,
nyelvem pattogzik, agyam elforr, s vér fakad tejes liliomokból -
1960
|