|
az ihlettelenségről
2006.06.22. 22:21
Már rég nem írok verset. Így jártam.
Néha rosszul esik, mert egy rövid ideig valami másnak, valaki másnak érezhettem magam.
Aztán rá kellett jönnöm, hogy semmi sem olyan, hogy képes legyek írni. Hiányzik a szikra, a tűz. A katarzisok és a nagy és súlyos érzések, gondolatok.
Itt ülök, és azon gondolkodom hogy vajon hogyan jobb. A józan eszem azt mondja, ha nem születtél művésznek, ne legyél dilettáns, hagyd azoknak, akik annak születtek.
Mégis hiányzik az alkotás narkotikuma. Hiszen az írás olyan, mint a kábítószer.
A hétköznapok azonban csupán sorozatgyártásra alkalmasak.
Meleg van, bár leng körülöttem az esti szél.
Vajon meddig érdemes élni, hogy ne ismétlődjenek állandóan ugyanazok a dolgok?
Na tessék, még a gondolkodáshoz sincs ihletem, hogy ilyen hülyeségek jutnak eszembe.
Ez itt most a fáradtság ideje, úgyhogy befejezem.
Persze, hazugság.... össze-összecsapok néhány sort, a legtöbbjét aztán kihajítom.
Minek.
Jó volna amolyan bölcsen csak szemlélni a világot. Ha már élni nem lehet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
