|
Roskad alzat
 S trdtt hallgatsod csndd hatalmasult mr,
Jaj, nem lehet szerelmnk korn ssz fakult nyr!
Az apr hallgatsok csndd hatalmasultak,
csak te lehetsz a vtkes, ha majd taln megnlak,
hol mr az a hi lz, mi sznes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a csokrok, a sarki mlnafagylalt,
nem vrod el te sem mr, mit gyis elfelejtek:
a semmisg csodit, a kretlen figyelmet.
Szeretlek. Biztos gy van, mert flek nha tled,
hogy elveszted egyszer mindent-br erdet,
hogy felbszt a vaksg, mely tged meg se ltva
z nlad halovnyabb heveny-nk mmorba,
s lzadn ragyogsz fel, mert fjni fog, megrtem,
nagy fnyek birtokban - maradni szrevtlen.
Mert szp vagy, mint a vadvz sznrl gyrz nesz,
melybl a partra rve nyugalmas esti csnd lesz,
mely fel sem foghat mr, mg shajt se hallod,
csak titkos lebbenst rzkelik a partok.
Szp vagy, akr a csndben a rezzenstelensg,
s mint bors szemekben a knnybe-bjt meleg-kk,
s szp, akr a lelkem legmlyben fakadt dal,
amit magam se hallok s mgis megvgasztal.
De hallgattl az els csokor-elmaradsnl,
s hallgattl az els kijzanult varzsnl,
nem krdeztl, ha krdst olvastam a szemedbl,
csak hallgattl szorongva. Fltl a felelettl.
S trdtt hallgatsod csndd hatalmasult mr,
Jaj, nem lehet szerelmnk korn ssz fakult nyr!
Vvj ellenemre harcot, ahol megkzdve rted,
vr-ldozsaimbl derl ki: mennyit rek,
hidd el: tged silnyt a roskad alzat,
tzeiddel gytrj meg, mint sorvadt a lzak,
a lappang bajoknl tisztbb a lthat kr:
jobban kzd gygyulsrt, ki sr a fjdalomtl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
