Hogy Szegeden jártam, úgy gondoltam, hogy utána nézek, mi is az igazság, honnan ered a várost jellemző szlogen, amely a boszorkányokhoz kapcsolja.
Az olvasottakra úgy tekintettem, mint minden más normális ember, bár manapság már nincsenek illúzióim az általában vett emberiséggel kapcsolatban. Csak kicsit ki kell tágítani saját apró létezésünk határait és végignézni a múlt fellelhető nyomait és ennek elővetíthető vektorát nyomon követve, a jövőjét.
A mai világban, talán önvédelemből is, talán a sprituális vagy morális útkeresés miatt, vagy - borzongva mondom ki - divatból vagy üzleti okokból időközönként reflektorfénybe kerülnek bizonyos dolgok.
Ahogy napjainkban az angyalok, úgy néhány éve a boszorkányok voltak ebben a helyzetben.
Az embereket sohasem lehet kielégíteni, mindig valami többre, valami másra vágynak, mint ami adatik. Talán igaza van Szophoklésznek, hogy nincs csodálatosabb az embernél, de én a csodálat elragadtatása mellé odatenném a meghökkentőbb kifejezést is.
A boszorkányságban való hitnek, az üldözésének, ahogy minden másnak nagyon komoly okai voltak. Ha félretesszük az illendő humanizmust, és a lélek ösztönös irtózását, amivel a kegyetlenségre tekint, ez is, mint annyi más a fejlődés szükségszerű következménye volt, sőt a természet nyelvére fordítva, a dzsungel alaptörvénye.
Főleg a boszorkányság és a boszorkányüldözés mechanizmusa és pszichológiája telíti meg félemmel az embert - legalábbis engem - ahogy egy áradó folyóként elkaphatja és sodorhatja magával a gyanútlan embert.
Kicsiben talán mi magunk is éltünk már át hasonlókat, és éreztük a tehetetlenség fojtogatását.
A történelem és saját életünk is számos példát nyújt ennek a mechanizmusnak az erejéről, ami mindig valamilyen érdekből fakad. Mert az első helyen az érdeket érzem, és csak ezután következő lépcsőfok a sokat emlegetett félelem.
Ha sikerül belőle kikecmeregni, az sokkal inkább a szerencse és a változó érdek, mint az igazság következménye.
Miért? Mert az igazság - illúzió.
Olvasd itt a szegedi boszorkányok rémtörténetét.