1926. július 3.
Megállok életem felett
nyárutó hűvösében.
Mit hagyjak még itt? Egy jelet.
Jelet, hogy én is éltem.
80 éve született Rab Zsuzsa, költő és műfordító.
Rejtve és láthatatlanul című versében így vallott pályájáról:
A magam hangja elszökött. Ivódott századok szitálta porba, széjjelszakadt fehér nyírfák között, a zajló Néva elsodorta.
Megállok életem felett nyárutó hűvösében. Mit hagyjak még itt? Egy jelet. Jelet, hogy én is éltem.
Rab Zsuzsa maradandó jelet hagyott az irodalomban.
Pápán született 1926. július 3-án. Apja nyelvszakos tanár volt, klasszika-filológus. A hétéves szibériai hadifogságban oroszul is megtanult. Rab Zsuzsára fiatal korában szinte ragadtak a nyelvek, hamar megtanult németül, angolul. A háború idején hallotta, amint apja oroszul beszélgetett a hozzájuk beszállásolt orosz tisztekkel. Amikor már kezdte érteni őket, szerzett egy ábécés könyvet, és megtanult olvasni. Az első igazi orosz könyv, ami még Pápán a kezébe került, az Anna Karenina volt. Gimnazista korában fordított először egy Heine-balladát. Próza- és versfordítások váltogatták egymást. Jeszenyin-fordításaival érte el első sikerét. Legismertebb Jeszenyin-fordítása a Bokraink közt.
Könyvtárnyi népköltészeti alkotást: mesét, verset, elbeszélést, regényt fordított az orosz, lett, litván, kazah, vogul, észt, örmény, grúz, ukrán, azerbajdzsán irodalomból. A kortárs orosz líra - Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinokurov, Levitanszkij, Bella Ahmadulina, Robert Rozsgyesztvenszkij - az ő hangján szólalt meg. Ő ültette át magyarra Csingiz Ajtmatov Évszázadnál hosszabb ez a nap és Vesztőhely című regényeit is.
forrás: http://ujhorizont.ngo.hu/2003_2/16.html
A nyelvek, az irodalmak szépségével édesapja ismertette meg. Bizonyára nagy része volt abban, hogy a fiatal kamaszlány 16 éves korában saját verseskötetben tárta fel diáktársainak a szerelemről, otthonról, költészetről fogant lírai impresszióit. A fény felé című kötetet 17 évig nem követhette másik. A II. világháború után megváltozott rendszerben Rab Zsuzsa egyetemi tanulmányaihoz állami támogatást nem kaphatott. Édesapját nyugdíj nélkül bocsájtották el, a családot osztályidegennek nyilvánították. Egyetemistaként takarításból, kisebb diákok tanításából, alkalmi munkákból élt. Tehetségének és kitartó szorgalmának köszönhetően 1955–ben robbanásszerűen tört be a műfordítás–irodalomba a magyar nyelven addig ismeretlen Jeszenyin verseinek fordításával. Ezután sorra jelentek meg műfordításai. Hihetetlenül gazdag életmű áll mögötte.
Közel 200 kötetnyi fordítás, öt saját vereseiből összeállított verseskötet és egy önéletrajzi jellegű esszégyűjtemény. Hatalmas műfordításterméséből a leghíresebbek: A repülő hajó; Ékes fehér hattyú; Sárkányölő; Dobok és fuvolák; Varázslók, szentek, vitézek; Hózápor; Idők futása; Ivótülök, stb…
A klasszikus és a kortárs orosz irodalom méltó hazai megszólaltatása mellett Rab Zsuzsa hozta közel Andersen csodálatos mesevilágát a magyar olvasóközönséghez. Közvetítő nyelvként az oroszt használta. Olyan költőktől, íróktól fordított, akiknek tehetsége, erkölcsi fedhetetlensége a tiszta emberséget, a humanizmust képviseli. A műfordítás élménye formálta sajátos nőlírájának alakulását.
Az Aranyvasárnap; Ráolvasó; Kő és Madár és az Őrtornyaink című kötete egyéni hangú költeményeket tartalmaz. 1971, és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. Két ízben kapott József Attila–díjat: 1963–ban, és 1973–ban. 1996–ban életművéért Köztársasági Érdeméremmel jutalmazták.
Rab Zsuzsa, a kiváló műfordító–költő 1998. márciusában tért meg kegyelmes Istenéhez.
Pápai szellemi örökösei 1999–ben tiszteletére emléktáblát avattak.
Forrás: http://refi-papa.hu/olvadas/masodikevf/8szam/index.htm
|