Már nagyon régóta böki a csőrömet, kénytelen vagyok végre leírni, mert mindig elámulok az emberek "egyszerűségén" valamint azon, mennyire nem szeretik használni a józan eszüket.
Nevezetesen most az jutott eszembe, hogy jártamban keltemben egyre több kövér embert látok. Minden korcsoportban és mindkét nemben - a kevert nemi identitásokat most nem számolom ide - lassacskán minden harmadik szembejövő renget magát kisebb-nagyobb párnát, úszógumit, egyebet.
Persze a kövérségnek több oka van. Most nem az orvosi esetekre gondolok éppen, hanem az önfegyelem hiányából és egyéb személytől függő elhízásos esetre.
Például minden nap látom - mert gyalogjáró vagyok - a látványpékségek, büfék és fornettiárudák, fánkosok előtt kígyózó sorokat. Az általános képnek megfelelően itt is egymás mögött áll a fiatal és a nem annyira fiatal, majszolja a baba a babakocsiban a különböző illatos és gusztusos kinézetű péksütit. Nincs is vele semmi baj, ha szórványos esetről volna szó, mert miért ne? Hiszen finomnak finom - hogy mit tartalmaz, arról most ne is szóljunk. A gond mindössze az, hogy ugyanazok az arcok állnak nap nap után sorba, tehát alapvető élelmezési szokássá vált ezeknek a csemegéknek a fogyasztása.
Kényelmes, mert a nem tetemes sorállást leszámítva viszonylag frissen a kézbe lehet venni. Megfizethető - bár nyugdíjast nem nagyon szoktam látni. Laktató - megspórolható vele akár a többszáz forintos és nem túl jó üzemi kaja, a kínai kaja, étteremről nem is szólva, amúgy főzeléket enni ki tud fiókból vagy sebtiben.
Tehát fogynak a sütik, lecsüccsen az ember, autóba ül, mozgólépcsőn és liften jár, rakódik a zsír.
Jöhet a ruhatárcsere, és elkezdjük magyarázni, milyen boldogság molettnek lenni, kicsattanni az életörömtől, ami száztizes derékbőségben manifesztálódik. Sőt szépségversenyt is hirdetünk bikiniben a rubensi bájak - vagy hájak? - elfogadtatásáért, és titokban utáljuk a karcsúakat.
És elszomorodom.
Az egyik oldalon igazolást és ideológiát gyártunk a kövérségnek, sőt egyre nagyobb teret adunk neki, és ezen a jogon szaporodnak a betegségek árusai is.
A másik oldalon elszánt küzdelem folyik az életért, az egészségért az adófizetők nem kevés pénzéből, az esztétikáért már leginkább saját befektetésből.
Mindkét oldal gazdagodik a zsíron.
Mégis megadtuk magunkat kényelemből, mert inkább a szépségideált idomítjuk hozzá, mint a szokásainkat változtatjuk meg.
A fiatal lányok topja és a farmer csípővonala között meghitt békésen rezegnek a hájgyűrűk, kipárnázott köldökökben villog a pirszing és inkább kultusszá fejlesztettük az ázsiai kultúra és az ázsiai nőtipushoz tartozó hastáncot mert a rock and roll a múlté, meg strapás is.
A szép formás combok sonkák lettek, a férfiak lapos és izmos hasa, szívós bicepsze már emlék. És mindez a jéghegy csúcsa.
Igaz, a Titanic is elsüllyedt egy miatt.