2005. október 8.

Olyan ez a lap, mint egy budoár.

A Hely olyan mint egy pályaudvar. Érkezők és Indulók. Hangzavar, tömeg, arctalanság.

A TV-ben éppen Bach: Airje hallatszik, milyen furcsa, egy iszonyatos film, a Seven aláfestő zenéje.

Jó napom volt. Tiszta bennem minden. Emiatt elégedett vagyok.
Ha majd hatalmába kerít a rosszkedv, visszalapozok ide.
Miért vagyok elégedett? Mert nem lehet panaszom az életemre. Hiszen panaszkodni bármikor, bármiért lehet. Ez olyan unalmas és közönséges dolog. Panaszkodni bárki tud.
Tegnap hangosan elolvastam a verseimet - egészen más hatásúak - és rájöttem, hogy egyáltalán nem rosszak. Most ez nem azt jelenti, hogy másnak tetszik-e, hanem azt, hogy SZERINTEM  nem rosszak.
Valami visszatart a mérlegkészítéstől. Talán valami babona, hogy akkor teszi az ember, amikor utoljára értékel.

Törjem meg a babonát?..... Nos, hogy mai optimista hangulatomnak eleget tegyek, egyszerűen nyitok egy oldalt: jó  és  kevésbé jó jelöléssel. Ugyanazt a dolgot lehet két oldalról nézni.

Mivel kezdjem? Talán a korommal.

Annak, hogy több vagyok húsznál van jó oldala. Megszabadultam egy csomó tehertől, amit fiatalon viseltem. Megengedhetem a CARPE DIEM-érzést.
Kevésbé jó, hogy elválik a láthatatlan belső kor a külsőtől. Ha nem lennének tükrök, most nemcsak a futtatott üvegre gondolok, hanem az emberi szemekre is, akkor húszévesen halnék meg. Mert belül nem öregszik meg senki. Egy bölcs húszéves lehelné ki a lelkét majd egyszer. Mindössze a test némely jele mutatná az idő múlását.

Nos, ma elmondhatom magamról, hogy elégedett vagyok. Olyan béke van bennem, hogy ezt tényleg állandósítani kell. Rájöttem mai korszakalkotó igazságomra.... mert én egy ilyen vagyok, hogy sose hiszek kölcsönvett igazságokban, mert az saját tapasztalás nélkül.... ahogy az avoni hattyú mondta .... szó, szó, szó... words, words, words.... milyen igaza van.
Persze mondhatná bárki, hogy elég későn jövök rá dolgokra, de én meg azt mondom még mindig jobb, mint soha, és a végén elégedetlenül halni meg.

Hülyeség a boldogságot kívülről várni. Valamitől, valakitől. Talán még várni is túlzás. Hiszem, hogy életünk minden pillanában ott van körülöttünk.
Én megtaláltam.