|
különbségek
2006.07.23. 21:51
2005. október 11.
Sokszor eszembe jut, mennyire másképpen kezelünk
dolgokat.
Bár már sokszor elhatároztam, nem lepődöm meg az emberek
viselkedésén, azt hiszem az egyetlen megoldás az lenne, ha mennék, mint a ki se
lát se hall. Jó volna.
Ma amikor róttam az őszi utcát olyan helyen jártam,
amihez emlék fűz, persze, hogy megrohantak, eljutottam odáig, hogy beláttam
önnön vak hiszékenységemet. Milyen sokáig hittem, hogy nekem igazat mondott....
a kegyetlen igazság buta birtokosának hittem magam, és be kellett látnom már
illúziók nélkül, hogy tévedtem. Amit kegyetlen igazságnak hittem, az sem volt
igaz.
Nem tudom, hogyan lehet ezzel nyugodt lelkiismerettel elszámolni.
Hogyan lehet? Nem történt semmi?
Szörnyen megfizettem azért a pár boldognak
hitt pillanatért. Nem érdemeltem meg. Ebben egészen biztos vagyok.
Még most
is fuldoklom néha, és erőnek erejével kényszerítem magam nyugalomra. A seb nem
gyógyul. Nem. Hiába akarom egész erőmmel. Sokkal mélyebb lett, mint gondoltam.
Hiába a jóság, hiába szeretet, ha olyannal találkozol, aki átgázol rajtad,
összetörsz.
Most megint nagyon fáj. Úgy tűnik nekem kell elmennem.
Idebújok kis vackomba sírni
Én Atyám, ki a mennyben
vagy
legyen szent a neved
engedj országodba
ha ez volna az
akaratod
bocsásd meg
hogy más próbáltam szeretni
nem bíztam
benned
nem hittem el
hogy csupán a te szereteted
tiszta és
önzetlen
emberben hittem
tőle vártam a boldogság reményét
bocsásd meg
nekem
nem kérek mást
legyen akaratod szerint most
és
mindörökké
amen
Most kell abbahagyni. Az élet éppen nélküle
szép.
Ne a magány jusson eszedbe, hanem a fájdalom. A magány nem olyan
fájdalmas, mint a hazugság.
Nemesítsd hát magányod
legyen
benned béke, meditáció
nézd azt, ami valóság
ami valóság, és nem
emberi
nézd azt, ami nem hazugság
a fák lombja, a víz, a szél
semmi sem
hazugság,
ami nem emberi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
