|
hullám-ok
2006.07.23. 22:05
2005. október 13.
Nyolcadik
Az élet a legnagyobb író és rendező. Soha nem hittem, hogy idáig fajulhat valami, ami szép volt.
Ízelítőt kaphattam már sokmindenből. Amit most érzek, az a boszorkányüldözéssel ér fel.
Süt a nap. Ilyenkor minden könnyebb. Be kell szereznem valami fényforrást a télre, ami olyan szenzoros, sötétedéskor kigyullad ott belül, kivetődik a szemembe, bevilágítja a lelkemet.
***** Tegnap piszokul éreztem magam, sőt tegnapelőtt is, mert fene emocionális vagyok. Valamit antitablettát kéne felíratni ellene. Még a túladagolás se tenne bennem kárt, mert csak józanabb lennék!!! Egyébként a komolytalankodás nagyon jó terápia, most ilyenem van. Bújócskázik bennem az influenza, ha hazamegyek mézbefojtom.
***** Viccet félretéve. A hullám-oka megvan ám. Először is majdnem hullára szomorkodtam magam megint, de nem érdemes. A Föld egyformán forog akkor is ha agyonsírom magam, legfeljebb rondább leszek - és akkor is, ha nem. Ha csak károm van belőle, akkor minek? Vannak persze, akik hasznosan tudnak sírni - nem tudom ez született képesség, vagy tanulható, vagy csak tudni kell a technikáját, vagy alany kérdése - (nem nyelvtani), de egy képességgel kevesebbet tudhatok magaménak. Már nincs értelme gyorstalpaló sírótanfolyamra iratkoznom. Ez is megteszi.
***** Ma egy privi kapcsán eszembe jutottak a gesztusok. Meg az átalakítható érzelmek. A filoszok azt hiszem olyasmit emlegetnek, hogy nem az lényeg, hogy sohase legyenek rossz, vagy akár gonosz gondolataink, mert az úgyis hazugság, hanem az a fontos, hogy ne tartsanak sokáig, ne időzzünk sokáig a társaságukban. Alakítsuk át.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
