|
Ritkn csapnak be a megrzseim
2006.07.23. 23:32
2005. november 14.
Megint rzem a gyllkds s a homlyos utalgatsok habjt.
Most hadd szljak Hozzd n Atym,
aki a mennyben laksz, s mindig
szent a te neved.
Te ltod a szvemet s a lelkemet
s ms nem is szmt.
A tvolbl dfik belm mg lruhban is,
szzszor is az eltorzult gyilkot,
de nem bnom, hadd rezze a gyzelmt,
legyen mmort szmra a sz,
amivel sroz engem s menedkem.
n Neked mutattam meg mit rzek
mert tlltsz a szavakon,
tlltsz minden ostoba haragon
te tudod, hogy mindenre van bocsnat
s megtettem, amit tehettem.
Szerettem, gylltem, megbocstottam
s temettem, hogy szerethessek.
Tudom, hogy szelden nzel rm,
s azt mondod, ez mr nem az n harcom, ez mr az v.
Lgy kegyelmes most s mindrkk
amen.
Felkavart. s meneklni akartam ismt. De nem, nem teszem. Nem futamodom meg, mert nem vagyok gyenge, sem gyva. Ki tehet rla, hogy tvises rzsa volt?
A rzsa szmt.
Valaki azt rta nekem ma, hogy mindig lesz olyan, akinek nem tetszik az, amit rok. s ez igaz. De nem a tetszs miatt rok, hiszen nlam blcsebb ember azt mondta, sose fggj a tapstl.
Akkor lehetek nmagam.
Nincs bennem gyllet, csak nha fellobban, pillanatokig tart harag.
s ezen a helyen, az otthonomban nem akarom cenzrzni sajt gondolataimat senki kedvrt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
