|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Hírek a (szív)pitvarból |
|
varázskellékek
2006.07.23. 23:35
Durva éjszaka volt. A gondolatok nehezen engedtek elpihenni, de mindennek haszna van. "Teher alatt nő a pálma" - mondják. Minden leküzdött nehézség erősebbé tesz. Elég a folyamatot higgadtan végigszemlélni olykor, látni a felszín alá.
****
Néha úgy érzem, nagyon fárasztó kivetített érzések ellen küzdeni, vannak esetek, amikor minden hiábavaló. Amikor minden szó újabb táptalajt jelent.
****
És mégis ennek az egész helyzetnek van egy egészen abszurd vonása, mindössze előjel kérdése az egész.
****
|
Ma nem jön elő a rigmus, és nem lesz rím, pedig jó volna mint a régi szép időkben.
Elméláztam a csodaöltözékekről. Van sapka, köpeny, és cipő, ami láthatlanná tesz, ami elvisz ahova csak vágysz.Meg az internet. Nekem nincs egyik sem csak internetem, nem vagyok mesehős. Gondolataim vannak (még), amiket leírok, emlékeim vannak, amiket leírok, vannak indulataim, amiket érzek, hiszen ember vagyok, nem mesehős.
Elfogott a szomorúság, mert az ujjaim haboznak. Az ujjaim mérlegelnek. Mondjam, ne mondjam? írjam, ne írjam?
Aztán most, hogy billegnek a gombok az ujjaim alatt (gondolatban megráztam magam) azt hiszem, mégis választok magamnak egy mesebeli öltözéket. Nem álruha lesz, nem apácafityula, (milyen hülyén festene rajtam) nem glória (pláne), mindössze egy varázsköpeny, aminek a felszíne fényes. Olyan fényes, hogy leperegjen róla minden sár. És választok egy varázsseprűt is (nem boszisat) és elseprem az otthonom küszöbéről a piszkot. Talán kölcsön is adom, ha kérik, mert biztosan másutt is van sepergetnivaló, valamilyen. Saját piszok, vagy odacsinált piszok.
Inkább hagyom a mesehangulatot, mert még kitör belőlem a grimm.
|
| |
|
|
|