|
Htlen
 Edda Mvek 
Ment a hûtlen nehz fejjel,
Visszamenne, de õ mr nem kell,
rzi hltlan lett sorsa,
Keserû knnye arct mossa.
Arra gondol, õt ki szerette,
Ha szerette, el mirt engedte,
Vissza nem jn tbb soha,
Brcsak bkn hagytk volna.
Minden hajnal v marad,
Ltja szllni a madarakat,
Hossz-hossz ideje mr,
Nem szmolja a napokat mr.
De amg l, el nem felejti,
Hogy a mltat ki nem tpheti szvbõl.
De amg l, el nem felejti,
Hogy a mltat ki nem tpheti szvbõl.
Megllt egyszer, visszanzett,
Nzte-nzte a messzesget,
Srga lmpk jelzik tjt,
Otthon hagyta minden mltjt.
Ment a hûtlen nehz fejjel,
Tudja jl, hogy õ mr nem kell,
g veletek, mst nem mondott,
Szeme tlragyogott minden csillagot.
Minden hajnal v marad,
Ltja szllni a madarakat,
Hossz-hossz ideje mr,
Nem szmolja a napokat mr.
De amg l, el nem felejti,
Hogy a mltat ki nem tpheti szvbõl.
De amg l, el nem felejti,
Hogy a mltat ki nem tpheti szvbõl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
