|
a kockakőről
2006.09.21. 23:02
Ma levélben szóltam pár szót egy pillanatról, ami megragadott a TV által sugárzott képsorokból.
Egy nőt mutatott, amint abban a káoszban, amit a politikai szelek felkavartak, térdel a földön és a körmeivel kaparja ki a tér díszburkolatából a kockakövet.
Fegyvernek szánta. Nem tudom, mert azt már nem mutatta a kamera, hogy ő maga hajította el, vagy csak tovább adta, egy nála nagyobb erejű férfinak, hogy az dobja el.
Néztem, hogyan erőlködik, hogyan igyekszik, siet, hogy minél többet tudjon fegyverré alakítani abból a díszből, ami tegnap még mindünk örömére, és elégedettségére az utat, a teret tette széppé.
Azon gondolkodtam, mire akarja használni. Vajon a kezébe fogva nekiront az előtte állónak, és megüti vele. Úgy szemtől szembe, hogy láthatják egymás szemét. Amiben olyan gyűlölet lobog, hogy képes volnék beverni a fejed, te bitang.... !!! Nem hiszem. Úgy érzem, azt választotta, hogy egy körülbelüli irányba meglódítja a követ, és eldobja. Vagy eltalál valakit, vagy nem.
Lehet, hogy ártalmatlanul lepottyan, és akkor csak a burkolat bánja, és azoknak az embereknek a verejtéke, akiknek a munkájával és pénzével egyszer széppé tették a teret. Számít ez valamit?
De az is lehet, hogy beszakítja valaki fejét. Talán megsérül, meghal.... a messziről dobott kő, másféle felelősség volna, mint a marokra fogott és közvetlenül lesújtó?
Attól tartok, némelyek úgy gondolják, igen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
