Úgy látszik, bűnbe estem
Hogy szerettem, nagy ég, ó, hogy szerettem!
Sokféle volt, és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében.
Hogy szerettem, nagy ég, ó, hogy szerettem!
Telhetetlenül, kétségbeesetten, mennyi gyönyörrel, kínnal, könnyel szerelmünk hosszú lángjában mi ketten!
Úgy látszik, bűnbe estem.
Mert feltetszett az ítélet felettem. Íme, kénesővel, vízözönnel a jelenések ideje jött el.
Megtettem mindent, amit megtehettem.
És meglett, és úgy lett, ki tudja, hátha - S most helyénvaló minden és hibátlan ebben a csírátlanított világban.
Csak a lélek költözött el a szeplőtelen égbolt közönyében ki tudja, milyen megváltásra várva.
|