|
Hagyj, ne fürkéssz
 nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Múltamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szívedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörűséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövőm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a múltról;
lelkem kínja enyém marad!
(Szabó Lőrinc)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
