Az lom elkerl
n meghalok s te lsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szrnybb flelem?
Az lom elkerl, ha alv arcod jjel a nyakamon pihen; mert leskel a hall, s taln ilyenkor r el, s elaltat hirtelen.
n meghalok s te lsz; e gond, ez ver fel engem! Van szrnybb flelem? Egy nap nem hallom majd a szvedet, s nem lebben llekzeted velem.
E flnk nagy madr, ki most az lom lett majd fszkbl kikel? A fszekbl, ahol testnk kt fejjel bred s ngy lbbal nylik el?
rkk tarthat- ily boldogsg, vagy egyszer, egy reggel megszakad? Az tam pt vdangyal nkem ezzel knnyti sorsomat.
Knny e szinte mr testembl ntt nehz fej, s mindig is knny volt, megbvik mellemen, vak, nma, s nem riad fel, pedig kakas rikolt.
Most ms vilgban l e fej, hol ms a trvny s ms az rtelem, fogdzik lmai stt vizbe dlvn, tvol s mgis velem.
! csak hallhatnm n szuszogni minden jen, mg szd is lmodik, a finom fujtatt melled kis mhelyben, egsz hallomig.
(Radnti Mikls)
|