Ma tal�ltam valamit, amit ki kell emelnem a nettengerb�l. (T�nyleg... hal�sz vagyok. )
K�lcs�n vett gondolatok, igaz, de igaz. Nekem nagyon fontos, mert az el�ad�m�v�szet, egy vers interpret�l�sa sz�momra legal�bb olyan szents�g, mint maga a sz�.
"Egyre gyorsabban r�p�lnek az �vek, �s egyre nehezebb verss� lenni.
Mert hiszen mindebb�l az k�vetkezik; aki verset mond, annak k�lt�v� kell n�vekednie. Azz� kell lennie, hogy elj�tszhassa a k�lt� szerep�t, elmondhassa a verset. Eleinte seg�t a fiatals�g, a frissess�g, a r�gyfakaszt� amb�ci�, de mikor m�r a vir�gb�l gy�m�lcs lesz, a mag tereb�lyes f�v� terpeszkedik, neh�z a gy�k�rig menni, a k�lt� csod�j�t megid�zni. Meg�lni.

Pedig egy verset j�l elmondani, ak�rcsak a szavakat nem sz�pen, de j�l ejteni, teh�t igazul, �zesen, hitelesen, hittel, �tt�telesen, pontosan �s hat�rozottan; magamb�l kiszakadni, a hallgat�s�gba belezuhanni: a v�lasztottak megk�nnyebb�l�se.

Kiv�teles �r�m. Mintha az ember a vil�g egy kis pontj�n rendet csin�lna.

Latinovits Zolt�n, 1970"

Jelentkezett vev� a h�t�re, �s �r�l�k, hogy megszabadultam t�le. Foglalta a helyet. Persze, hogy az �r�m ne legyen teljes, a "f�rjem" bejelentette az ig�ny�t a v�tel�r fel�re.
Nem vagyok meglepve. F�jt, mint lassan csaknem minden, ami t�le ered, de azt kapom, amit �rdemlek a halogat�som miatt. Hogy nem l�ptem akkor, amikor tal�n kellett volna.
Sokat mel�ztam, hal�losan f�radt voltam.
A r�gi kar�csonyokra gondoltam, a gyerekkorom kar�csonyaira, amikor m�g igaziak voltak.
Nem tanultam meg sokmindent.
P�ld�ul nem tudom �nnepp� tenni az �nnepeket, mert legink�bb bel�l �lek, nem kifel�. Hi�ba van bennem szeretet.
Nem tudom, lesz-e ez m�sk�ppen. M�r nem hiszem, hiszen elrep�lt az id�.
Sz�gyellem magam az alkalmatlans�gom miatt.
Ha szerettem, az volt a baj, ha nem, az sem volt j�.
Van helyem egy�ltal�n a vil�gon?
A m�r megtette k�teless�g�t, a m�r mehet.