Ilyenkor, Karácsony után általában ellentmondásos érzéseim vannak.
Az ünnepi várakozás magával ragadó, ám a megélés nagyon egyéni. Mert miről szól a karácsony? Van többféle meghatározása. A téli napforduló, Jézus születése, szeretet-ünnep, szabadon választható variációk, de éppen emiatt lassacskán eklektikussá válik. Nekem mindenképpen, pedig éppen nekem kellene magamat elkötelezni egyfelé.
A variációk között az első, a téli napforduló a vitathatatlan így karácsony táján. A második már kétségesebb, a harmadik pedig a legbizonytalanabb.
Kétségtelen, hogy ilyenkor sokan próbálják ünnepi szeretet-mezbe öltöztetni az éves közömbösséget, hogy másról ne is szóljak. Talán cinikus vagyok. Ünneprontó. Még el is fogadnám, ha nem igazolna unos untalan a valóság.
Akkor kérdem én, egyáltalán miért vannak ezek az ünnepi rítusok? Miért nem lehet elfogadni annak, ami. Téli napfordulónak - vagy Jézus születésének. Az egyik tény, a másik hit kérdése.
Furcsa teremtmény az ember. Telirakosgatja az életét egy csomó illúzióval, a végén el is hiszi a legtöbbjét, átevickél a születés és a halál közt egy úton, kanyarog vagy nyílegyenesen megy, és egyszer csak ott a végén rájön, hogy az egésznek alig van jelentősége.
Ez a szeretetünnep azért okoz gondot számomra, mert a szeretet egy nagyon jól hazudható dolog. Tetten lehet érni, nem vitás, de ilyenkor karácsony táján mégis a legtöbb ember bedől. Igaz, nem tart tovább három napnál - a csodák már csak ilyenek - de akkor is bedől.
Reggel azt mondja a média, hogy ilyenkor a legtöbb az öngyilkosság, mert a szeretetünnep még jobban gerjeszti a magányérzetet. Akkor ez mi? Nem merénylet a szeretetnélküliek ellen? A családi boldogságot reklámozó hadjáratok olyan messze vannak a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől, és nem is hisszük el, mégis vannak akik képesek emiatt megölni magukat.
Jobb volna talán a kis Jézuska születésével reményt adni? Nem is szeretnék belemélyedni, miféle remény ez?
Nem tudom mi a jobb... tényleg ünneplőbe öltözni pár napra és elhinni, hogy ez egy ünnep?
Azt hiszem a hátralevő időben maradok inkább szkeptikus. Nincs időm már pillanatokra váltani életem.