"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Annyi minden van, mit úgy szeretnél Néha bánt, ha tudod, távol a cél Vagy tán épp a cél előtt Tűnik úgy, most fogytán van erőd S te mégis továbbmész
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív Néha oly magasra vágyik a szív Sűrű útvesztőkbe érsz De a csúcsra gondolsz És csapdáitól többé már nem félsz
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz És az életben épp ez a szép
Oly sok ember merész álmokat sző De a siker árát sokallja ő És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna De kár ebben bízni
Mert a gyémánt és arany fénye szép De tiéd ez a fény akkor lehet csak Ha érte a mélybe lemész, érte mész Hát indulj, és hozd fel onnan Fénye kárpótol majd minden nehéz percért
Nem csak gyémánt és arany lehet szép Téged tán egész más után hajszol most a vágy Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út Mit végigjársz, ha gondolsz rá Hogy jön, mit úgy vársz
Érdemes volt Akkor meglátod, hogy érdemes volt Tudom, rájössz, érdemes volt Harcolnod így
1967.
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
Zorán
