Amikor ezt a Csajkovszkij zen�t hallom, mindig egy v�zi�m t�mad. Mint �ltal�ban a klasszikus zen�kt�l. Ezek a zen�k k�pekben jelennek meg el�ttem.
Tal�n �ppen ezek a l�tom�sok a legbiztosabb fokm�r�k a sz�momra. Ha t�rsul a zen�hez k�p, akkor j� a zene, ha nem t�rsul hozz�, akkor nem j�.
Teh�t ez a zongoraverseny mindig ugyanazt a k�pet hozza el�m.
(Tal�n a zene keltette benyom�sokat �s �rz�seket a legnehezebb megfogalmazni. Mi�rt? A bels� l�t�s miatt. Hiszen egy k�pet, egy szobrot m�s is l�t. A vizu�lis m�v�szet m�sfajta l�t�sm�dot k�v�n. Azt k�nnyebb megfogalmazni, amit te is l�tsz meg �n is l�tok, legfeljebb az izl�s�nk k�l�nb�zik.)

Teh�t ez a zongoraverseny egy hangversenytermet id�z el�m. Egy s�t�ts�gbe burkol�z� hatalmas termet, amelynek hom�ly�ban  sejtelmesen  csillannak az �kszerek apr� szikr�i, dr�ga parf�millat leng az elfojtott l�legzetekt�l remeg� leveg�ben. Minden kont�rral �rny�kolt szem a sz�npadra szegez�dik.
A sz�npadon egyetlen zongora �ll. S�t�t,hatalmas test�nek lakkj�n meg sem botlik a reflektorf�ny. Elef�ntcsont �s �ben billenty�in t�z �rz�keny ujj t�ncol, �s az engedelmes �ri�s ontja a mag�b�l a hangokat. S�hajt� pian�kat �s d�b�rg� fortisszim�kat.
A zongorista egy fiatal, s�padt, sz�ke fiatalember. Arca k�r�l repkednek a f�rt�k. N�h�ny hajsz�l verejt�kes homlok�ra tapad. �sszeszor�tott sz�jjal uralja a billenty�ket, mint egy zsarnok a rabszolg�t.
Els�llyed a zenekar, �s alaktalan a karmester. Nincs m�s, csak � �s a zongora. Ahogy a vez�rg�ly�t hordozza a foly�, a von�sok, a f�v�sok k�vetik hull�maikkal.
Fentr�l zuhog a f�ny. Feld�b�r�g a taps, az elragadtatott dobog�s, vir�gcsokrok hullanak a s�padt fiatalember l�ba el�. Arc�n halv�ny r�zsa gy�l, �s az egyik p�holy fel� tekint.
A b�rsonyf�gg�ny rejtek�n egy asszony m�g�tt csuk�dik halkan a p�holy ajtaja.