"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Fúj a szél és én csak ballagok, Körülöttem néma csillagok, Meg sem kérdi tőlem senki sem: Merre mentél kedvesem? Esik eső és én ballagok, Néhány elmúlt percre gondolok, Kérdezem a tűnő felleget: Otthonod most hol lehet?
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem, Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem, s mellettem
Hull az elsárgult levél, Sír a fáradt őszi szél, Mondd, hogy nem múlt minden el, Mondd, hogy néha könnyezel.
Sáros úton egyre lépkedek, Körülöttem boldog emberek, Elmesélni nékik nem tudom, Milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem, Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem, és egyre
Hull az elsárgult levél, Sír a fáradt őszi szél, Mondd, hogy nem múlt minden el, Mondd, hogy néha könnyezel.
Hull az elsárgult levél, Mondd, a holnap mit ígér? Mondd, hogy mi lesz most velünk, Mondd, így meddig élhetünk?
Fúj a szél és én csak ballagok, Nem tudom, hogy éppen hol vagyok. Rád találni vágyom szüntelen, Merre mentél kedvesem?
Merre mentél kedvesem?
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
Máté Péter 
