 |
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | | |
|
Menü |
|
|
| | |
|
 Verseim |
|
|
| | |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
|
| | |
|
Kisprózáim |
|
|
| | |
|
Blogok |
|
|
| | |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| | |
|
Archivum |
|
|
| | |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | | |
|
|
|
Kincstár - helyettem szólsz |
|
|
Út a halandóság felé
 „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre
s hogy kedves a szemnek, kívánatos az a fa
a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből
és evék, és ada vele levő férjének is”.
Teremtés könyve 3,6
Írva volt.
Isten árult el, nem a kígyó.
Tökéletlen anyagból jöttem létre:
sár és csontok keveréke;
tiszta testből,
havibaj és emlékek nélkül.
Egy fehér állat ölelt minden este.
Amikor sötétség fürdette a földet,
előbújtunk, hogy megsimogassuk a víz
égszínkék nyelvét és a páfrányokat.
Szaglásztuk a folyókat,
a halak holdbéli mozdulatlanságát.
Az íriszek szeme lehunyva maradt,
míg tápláltuk a húsevővirágok száját.
Édes volt a kígyó nyála,
és csillogott.
De csomóba szorította méhemet Isten,
ajkaim összezárta.
Aznap a mellbimbóm nyalogatta a szégyen,
és lett a test minden gyönyöre halott.
Halandóvá tett.
De méhemben már ott aludt
egy gyilkos vére,
s egy szelíd pásztor éneke.
(Fordította: Erdős Olga ©)
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
