 |
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | | |
|
Menü |
|
|
| | |
|
 Verseim |
|
|
| | |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
|
| | |
|
Kisprózáim |
|
|
| | |
|
Blogok |
|
|
| | |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| | |
|
Archivum |
|
|
| | |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | | |
|
|
|
Kincstár - helyettem szólsz |
|
|
Tündérfa
 Emlékszem, hajdanán asszony lehettem,
s a kéreg lángja szívemig csapott
Mikor fává varázsoltál, kegyetlen,
mióta júliusi szél gyötör,
már elsirattam ébredő szerelmem,
s az árnyék langyos volt törzsem körül.
Enyém volt mind: a rét s halotti csöndje,
az éjszakát kutattam tétován.
Nem emlékszem létemből semmi többre:
egy jajszóra s egy álomra csupán.
Ezer seb járja át, csavarja tarlott
karjával minden ága testemet;
mi egykor hosszufürtű, dús hajam volt,
lehullt levél s a vizen szendereg.
Emlékszem, hajdanán asszony lehettem,
s a kéreg lángja szívemig csapott,
vergődöm most és hívlak rendületlen,
megváltásért esedező halott.
Az erdők gomba s moha szövevénye
kifeszítette hálóját körém,
mikor fává varázsoltál, hogy érte
fekete tónak partján álljak én.
Növényi csöndem nem dúlja föl nyugalmad;
már nem tudod: a tűz nyomomban van;
az erdő eltűnődik, szél dúdolgat,
s az éjszaka dalától nyugtalan.
Karom között a hajnal: reszketeg még,
a nyár falat emelt ajkam köré.
Mi létemhez kötött, mind elveszett rég,
csak egy emlékem van: a gyönyöré.
Levéllel, lánggal elborítva testem,
mélyébe hullnak kábult madarak;
emlékszem, hajdanán asszony lehettem,
s remegtem én sötét szemed alatt.
(Takács Zsuzsanna fordítása)
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
