az álszentségről
2006.11.30. 10:06
Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem nagyon sokáig meg lehetett vezetni, hogy mai szóval éljek. Érzékeny és naiv voltam, majdnem bele is döglöttem, de mégsem. A cinizmus, a szkepticizmus, majdhogynem az érzéketlenség az egyetlen fegyver ahhoz, hogy józan maradjon az ember az összevissza kavargó érzelmi forgószelek között. Mert ugye, az érzelem és a logika kizárják egymást.
Azt hiszem ez eddig olyan, amire minden valamirevaló álszent felhördülne, mert valódi szent nagyon kevés van. A tegnapi napom álszent szlogenje, amit az utcán hallottam egy társaságban: " Én nagyon sajnálom, mást nem tehetek. Magának kereste, megérdemelte."
Ha ezt a két mondatot külön megnézzük, akkor nincs vele semmi baj. Szétválasztva a kettő egy őszinte megnyilatkozás. De így összefűzve színtiszta álszentség. De tetszetős és megvan az ívelése.
És mennyi ilyen van.
|