Először is, azt kérdem, hogy pejoratív fogalom-e közhelyesség.
Egyértelmű.
Amikor valamire azt mondjuk, hogy közhelyes, azonnal kap valami ragacsos réteget, amit aztán nem lehet levakarni.
Azt jelenti, hogy nincs benne semmi egyéni, semmi eredeti. Hogy a már lekoptatott sémákkal operál.
De.
Ha meggondolom, a születéstől a halálig minden valami sematikus keretbe van belegyömöszölve, nincs az életünknek egyetlen olyan momentuma, ami egyéni, csak velünk megtörtént lehetne.
Mégsem mondjuk, hogy élni: közhely. Saját életünkre biztosan nem.
Az, ami egyénivé tehet, mindig az apró részletekben rejlik. Ezek a részletek viszont néha már a mikroszkopikus méretet veszik fel, nagyító alá véve érhető tetten az egyéniség.
Amikor egy flakonban lötyög az anyag. A mindenkiben jelen levő általános. Aztán egyszercsak belenyomják a hajtógázt, azt a vágyat, hogy mások legyünk mint a nagy lötty. Hatni akarunk - mint az izzadsággátló - és megadjuk a nagy lökést, kiengedjük a szelepet. És a hajtógáz, a vágy, hogy különbözzünk, szétbontja a flakonnyi löttyöt. Valami felhő lesz belőle, valami permet, ami hat valamiképpen. Lehet, hogy illatosít, lehet, hogy pucevál, átfest, lesz valamilyen hatása.
Akkor a hajtógázban van az egyéni, a hatás lényege? Ha ennél a hasonlatnál akarok maradni, akkor igen is, de nem feltétlenül csak abban, hiszen a flakonban levő lötty lényegében rendelkezik a permet alaptulajdonságával. Tehát valószínűleg illatos, töményen pucevál vagy árnyalás nélkül takar. De a hatása mégsem lehet az eredeti formában ugyanaz. Kell lenni a hajtógázban valaminek. Az volna az egyéniség hordozója?
De ezek azok az apró részecskék, amik leginkább keverednek. Amik csapódnak ide-oda. Tapadnak máshoz, és vonzanak idegen molekulákat, elvesztik az egyediségüket. A végén legfeljebb a flakon árulkodik, a címke.
Miért vágyunk a közhelyes helyzetekre és ugyanakkor miért rettegünk, hogy rásütik a bélyeget.
Ki nem akar közhelyesen jól élni? És miért fél, ha ezt így is mondják. Nincs benne semmi, tizenkettő egy tucat.
Aki gondolkodik, szeretne valami sohanemgondoltat kiötleni, és amikor megtörténik, valaki azt mondja, ugyan, ez közhely. Pedig belenyomta az összes szuperhajtógázt.

Sok van, mi csodálaos, de az embernél nincs semmi ellentmondásosabb.

Bocs, öreg.