Nem nehéz beleesni ezekbe a csapdákba. Divatos, felkapott nyelvi közhelyeket használni, mindenki megteszi.
De mégis vannak olyanok, amelyek mindezek ellenére fájó sebeket is tudnak ütni, ha olyan pillanatban kapják el az embert.
Egy már régóta bennem van, mint egy tüske.
" Senki sem pótolhatatlan". Vagy a másik változatban, ami csak ragozás kérdése. "Mindenki pótolható."
Milyen ártalmatlannak tűnik. Mindössze két-három szó.
Mégis, amikor belegondolok a legszörnyűbb három két-három szó. A jelentéktelenség egyik legridegebb kifejezése.
Persze, nem mindegy, hogy annak a bizonyos mondatnak melyik oldalán állunk. Hiszen hányszor vigasztaljuk magunkat egy veszteség után ezzel, remnykedve, hogy az elveszített helyett lesz más. Persze, hogy lehet, és lesz, de nem ugyanaz lesz.
Hogy lehetne pótolni valakit?
Persze a funkcionális részt igen, az valóban felcserélhető mással, hiszen minden ember nagyjából ugyanúgy működik. De ezzel az erővel az ember gépre is cserélhető, hiszen a gép még praktikusabb is ezer okból. Miért ódzkodunk mégis a robotoktól?
Ha az érzelmi részt nézem, akkor is ilyen egyszerű magyarázat van erre a két-három szóra? Valóban pótolható az egyik érzés egy másikkal?
Biztosan nem. Talán csak attól függ, hogy milyen minőségű érzésről van szó.
Ha azokra a vérségi kötelékekből eredő alapérzelmekre gondolok, mint a szülő-gyerek, ott még a minőség sem számít. Hiszen a rossz szülő és a rossz gyerek sem cserélhető le csak úgy ukkmukkfukk. Hány gyermek ragaszkodik rossz szülőjéhez és nem helyettesíti máshonnan jövő jobbal. Funkcionálisan igen - talán - de érzelmileg?
És hány szülő áldozta már az életét a hálátlan és rossz kölykének. Miért? Miért nem pótolhatóak?  
Hagyomány? Hit? Szokás? DNS?  Ki tudja, talán mindegyik, vagy valami más.
Az összes többi kapcsolat, amiben még reménykedik az ember élete során, már nem ilyen megdönthetetlen.

Az érző embert talán valami kudarc készteti, hogy kimondja: Nem vagy pótolhatatlan. Miért? Éppen azért, mert pontosan tudjuk, hogy az, és a veszteség nem küszöbölhető ki. És, mert kudarc.
Az érzéketlenség már szó szerint is így értelmezheti. Hiszen lehet az emberekre funkcionálisan is tekinteni. Ha valami nem működik, keresni kell mást, amivel kicserélhető. Akár egy alkatrész. A gépezet, az élet megy tovább.

Nem szeretem ezt a szókapcsolatot: senki sem pótolhatatlan.