George Bizet: Carmen
Georges Bizet (1838—1875) Párizsban született, szülei is muzsikusok voltak. 1848-ban lett a Conservatoire növendéke, ahol 1857-ben elnyerte a Római díjat. Ekkor már megjelent néhány kompozíciója. Kortársai azonban idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját. Élete főművének, a Carmen-nek kudarca jelentős mértékben hozzájárult a zeneszerző korai halálához.
Carmen, avagy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt
Helyszín: a 19. század eleji Sevilla és környéke
A szereplők:
Főszereplőnk Carmen, a gyönyörű ám csélcsap cigányleány, aki bárki szívét meghódítja. Az ő hálójába gabalyodik bele Don José is, egy becsületes tizedes. A lány rajongói továbbá Escamillo, a bikaviador, és Zuniga, a hadnagy. További szereplők: Micaela, a parasztlány, Remendado és Dancaire csempészek, Morales, a szakaszvezető, valamint Frasquita és Mercedes cigánylányok.
A történet elején Sevilla egyik népes terén találjuk magunkat. Egy kedves lány, Micaela közeledik, aki Don José tizedest keresi, mert édesanyjától hozott számára üzenetet. Az őrt álló katonáktól megtudja, hogy Don José majd csak az őrségváltással érkezik a térre. A többi katona persze megpróbálja addig is marasztalni a lányt, de Micaela inkább távolabb várja meg, míg a szeretett Don José megérkezik.
Ez hamarosan meg is történik: jön az őrségváltás. Megismerhetjük Zuniga hadnagyot, aki felettébb érdeklődik a térrel szemben lévő dohánygyár munkáslányai iránt, és Don Josét, akit a munkáslányok a legkevésbé sem érdekelnek, hiszen az ő szíve Micaeláé.
Ekkor megkondul a gyár harangja, ami a dolgozók pihenőidejének kezdetét jelzi. A sok munkáslány kitódul a térre, köztük Carmen is, akit rögtön megrohamoznak a rajongói. Egyetlen ember marad a katonák között, aki ügyet sem vet a kihívó Carmenre, ez Don José. Ez persze felpiszkálja a lány hiúságát, és kihívóan egy rózsaszálat vet Don José felé. Ekkor azonban a harang ismét kongat, s a lányok visszatérnek a gyárba dolgozni.
Don José végül felveszi a virágot, de láthatóan nem igen tud mit kezdeni vele, a lányt boszorkányosnak tartja. De már jön is vissza Micaela a tizedeshez, és átadja neki az édesanyja által küldött levelet, pénzt - és persze a csókot is. Micaela és Don José elbúcsúznak. Nem sokkal ezután a gyár felől nagy kiabálás hallatszik, és a lányok mind kitódulnak a térre. A hadnagy Don Josét küldi be a gyárba, hogy kiderítse, mi folyik ott. A tizedes megérkezve látja, hogy a lányok valamin hajba kaptak, és Carmen késsel megsebezte az egyik társnőjét. Megkötözi és kivezeti a lányt, akire e tett után börtön vár. Ám amíg az írásbeli parancs elkészül, Carmen kihízelgi Don Josétól, hogy engedje szabadon. A tizedest megbabonázza a kacér cigánylány, és szökni hagyja őt. Ezért persze neki kell börtönbe kerülnie.
S míg Don José a büntetését tölti a börtönben, Carmen zavartalanul vigadozik Lillas Pastia kocsmájában, a csempészek tanyáján. Zuniga hadnagytól megtudja, hogy a tizedes aznap szabadul. Eközben díszes, éljenző menetben elhalad a kocsma mellett Escamillo, a híres torreádor, akinek rögtön megakad a szeme a csinos Carmenen. Próbál udvarolgatni neki, de a lány egyelőre elutasítja a közeledését: Don Josét várja. Nem is kell sokáig várnia: mikor megérkezik, dallal és tánccal fogadja őt, ám mikor megszólal a takarodó hangja, José azonnal indulni akar. Ennél nagyobb sértést a lány el sem tud képzelni. Még hogy fontosabb legyen holmi katonai kötelesség, mint az ő szerelme?! A felháborodott lányt Don José próbálja megenyhíteni, és elmondja neki, milyen sokat jelentett számára a börtönben töltött napok alatt az a rózsa, amit Carmen dobott oda neki.
Az idillt Zuniga hadnagy zavarja meg, aki felszólítja a tizedest, hogy azonnal távozzon a kocsmából. A szerelemittas férfi azonban megtagadja az engedelmességet. Kardpárbajra kerül sor, de szerencsére senkinek nem esik bántódása a közbelépő csempészeknek köszönhetően. Don Josénak viszont el kell hagynia a várost (hiszen fellázadt felettese ellen!) - így beáll a csempészek közé.
Sziklás vidéken járunk, Sevilla környékén. Don José nehezen szokik bele új életébe. Gyakran gondol édesanyjára, Micaelára és egykori becsületes életére. Carmen is észreveszi, hogy a férfi mostanában búskomor. Előveszi a kártyákat, hogy jósoljon neki. A kártyák halált jósolnak!
Eközben a sziklák között Micaela közeledik, Josét keresve, akinek egy rettentő szomorú hírt kell átadnia. A csempészeknek azonban nemcsak a lány eredt a nyomába, hanem Escamillo is, hogy megszerezze magának Carment. Don José ezen feldühödik, s újabb párbajra kerül sor. A párbaj közben Escamillo kardjának eltörik a pengéje, Carmen azonban nem hagyja, hogy Don José megölje, a párbajozók közé lép. Ebből derül ki a torreádor számára, hogy a gyönyörű cigánylány nem közömbös iránta. Meg is hívja őt és az egész társaságot a következő sevillai bikaviadalra. Carmen legszívesebben azonnal vele menne, de Don José útját állja.
Közben Micaela előkerül, s átadja Josénak a rossz hírt: édesanyja haldoklik, s utolsó kívánsága, hogy még egyszer az életben láthassa a fiát. José - némi hezitálás után - útnak indul Micaelával hazafelé. Ekkor a völgyben felzendül a távozó Escamillo szerelmes éneke, amit Carmen fellángolva hallgat.
Az utolsó felvonásban ismét Sevillában találjuk magunkat, az aréna előtti ünneplő, tomboló tömegben. Mindenki a bikaviadalra bevonuló torreádorokat éljenzi, akik közt utolsóként Escamillo érkezik, Carmennel a karján. A hiú lány észre sem veszi, mennyire nincs biztonságban. Hiszen a tömegben ott rejtőzik José, aki még mindig eszeveszetten szerelmes belé. Mikor Carmen a nézőtér felé vonul, a férfi a lábai elé veti magát, és könyörög, hogy térjen vissza hozzá. A lány szíve azonban nem lágyul meg. Már nem szereti Don Josét, már a torreádorba szerelmes. Hiába kérleli kétségbeesetten őt a férfi, Carmen előveszi a gyűrűt, amit egykor tőle kapott, és kegyetlenül a földre hajítja. Ekkor Don José elveszíti józan eszét, előkapja a kését és leszúrja vele Carment.
Forrás:http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kdc/0/25353/1
|