|
.... ez is egy péntek volt
2007.04.30. 23:05
Ideje:: 09-10-2004 @ 04:10 pm
Ma szomorúságot jósolt a kártya, és nem vagyok vidám.
Nem találom a helyemet, semmi sem érdekel.
Ez egy lehetetlen állapot, mert közben úgy érzem magam mint a versenyló, csak rohanni inamszakadtáig, összeroskadásig, de érdekes módon nem fizikailag érzem. Nyugtalan vagyok, mint a csapdába esett vad. Tépkedem a zsinórokat, amik rángatnak mint egy marionett-bábot, és belegabalyodok minduntalan.
Négy sor... mindössze négy sor, ami véglegesít. Akarom? Akarom, mondja belül a Reális. Nem akarom, dehogy, sikít belül a Rettegő.
Azt mondják ne várjak semmit, és akkor valami jön. De mi az, ami jön? Jó? Rossz? Még rosszabb?
Meg kell szabadulni tőle. Mi szabadít meg tőle? A Távolság? Dehogy. Az Idő? Marhaság.Ilyet csak az talál ki, aki igazolást keres.
Kutyaharapást szőrivel... mondja a köz. Szerelmi csalódást szerelemmel... mintha ez olyan egyszerű lenne. Mert közben megzakkan az ember.
Nem is tudom mi a rosszabb, feleslegesen vágyakozni, vagy lemondani. Ez olyan, mint a vakság. A vaknak születettben sohasem élnek valóságos képek a színekről, a fantáziájuk keveri a palettájukat. A megvakultnak pedig őrjítő hiányérzet a már látottak iránt, amit enyhít, ha enyhít az emlék. A valóságos emlék. Akkor mi a jobb??? Nem tudni és vágyni, vagy tudni és emlékezni.
Szerintem a legjobb nem érezni. A vágy is egy érzés, és vágyni egyenlő az elégedetlennek lennivel, ergo az örök boldogtalanság forrása. És mégcsak a beteljesülés sem ad igazán védelmet ezellen, legfeljebb ideig óráig. Legjobb nem érezni.
Négy sor.... csak négy sor volt az egész.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
