|
A szavak mágusa
2007.05.01. 20:02
Ha az ember sokáig él, sokat tapasztal, betelik a legtöbb jó dologgal is. Finom étel, szerelem... mindegyiknek megvannak a mellékhatásai.
Van valami, amivel nem tudok betelni. Ez a szóvarázs - a szó igazi mágusaitól. Ők azok, akik nem kóklerek, nem törekednek arra, hogy cifragúnyát terítsenek a mondatokra, teletűzdeljék mindenféle csipkével, sallangos pitykével, szalaggal. Nem is kell több egy versbe például, mint egyetlen kép. Ma reggel belebotlottam, és meghatározza talán órakra, vagy egész napra a hangulatomat... ki tudja.
Ez a varázsló ki lehetne más, mint József Attila. Leírhatatlan, hogyan akad el lélegzetem egy-egy mondatánál, hogyan csodálkozom rá, hogyan próbálok azokba a labirintusokba hatolni a kemény koponya alatt, ahol megszülettek.
Tegnap este a fáradtság megint megremegtetett belül, és sírni tudtam volna.... elűztem. Elég volt.
A sírás - Attila így fogalmazta meg :"Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja..."
Olvastam Radnótitól pár szerelmes verset - talán szentségtörés -, és rájöttem, hogy a túlzásai, a túldíszítettsége miatt idegenkedem némelyiktől. Persze a szerelem ráviszi a költőket a túlzásra, hiszen maga a szerelem is hatalmas túlzás, egy abnormálisan felfokozott állapot.
Mindegy J.A. nekem akkor is A KÖLTŐ.
Azt hiszem, ezt nem is kell elemezgetni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
