Novellákat olvasok
2007.05.01. 20:04
Olvasom az írásokat. Az élet egy-egy darabja vetül elém, akár egy film. A legtöbbje fekete-fehér. Emlékízű. Némelyik egészen más érzést kelt, sztori, színes film vagy vígjáték, ezek a jelen képei. Prózát írni, prózát olvasni egészen más, mint verset írni vagy olvasni. Nemcsak a technikája miatt. A versírást olyannak érzem és tudom, mint a legvadabb és legintimebb szerelmeskedést. A vers olyan, mint a szerelem. Felhasít és kiömlik belőled a szó, akár a vér, dadogsz az érzéstől, és kétségbeesetten próbálod rendszerbe gyűrni, alakra formálni, rímekbe ágyazni.... különben nem vers!!! - rikoltják feléd, de te tudod, hogy az akkor is az. Mert benne lüktetsz őrült szívdobbanásokkal, benne égsz és benne hamvadsz el. A próza nem ilyen. A próza folyóvíz. Lehet kis csermely, üdítő és fecsegő kristálytiszta, köveken átbukdácsoló, napfényt rezgető. Sötétvízű lassan sodró, titkokat rejtő, suttogó fűzekkel szegélyezett. Parttalanul áradó, meredek gátakat ostromló, romboló.
A próza folyó.... az elme, a képzelet Amazonasa.
|