|
Médea nincs többé
2007.05.01. 20:08
Ma már belefáradtam a gondolkodásba, abba, hogy latolgassam, hogy melyik régi cselekedetem vajon ma kit sért, hogy egy év múlva előrángatva véres kardként újra hadba lehessen szállni ellenem.
Lassan olyan ritmikusan ismétlődő esemény lesz ez, akár a lélegzetvétel.
Talán nem vagyok hivatalosan elismert művész, sőt magamat sohasem hirdettem annak. Csupán érzéseim és gondolataim vannak, amit leírok, megrajzolok úgy, ahogy.
Nehéz fogalmazni, mert zaklatott vagyok, de nem annyira, mint valamikor rég, amikor a kapott sebek még nagyon véreztek. A hegesedés több, mint egy éve tart. Ennyi idő alatt talán a fájdalomra is immunissá válik az ember.
Eleget éltem már ahhoz, hogy ne lepjen meg semmi, és ne is csodálkozzak. Elég hosszú utat jártam be, hogy az emberekre nehéz indulatok nélkül tudjak tekinteni.
Már változott a fájdalom arca - már méltatlanságnak, igazságtalanságnak hívják.
Néha úgy alakul, hogy az érzéseim és a gondolataim írásban öltenek formát, vers vagy próza lesz belőle. Elvitatná bárki a jogomat a gondolataimtól?
Van úgy, hogy megragad valami egy arcban, megindít egy érzést és a kezem repülni kezd, rajz lesz belőle. Elvitatná bárki a kezem jogát, hogy színekbe és vonalakba öntse a szeretetem?
Amiket alkotok, hozzám tartoznak, az én gyermekeim. Kínnal-könnyel születtek, nem vidám mulatsággal.
Médea egyszer ölte meg a gyermekeit - többé nem teszi senki kedvéért.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
