Valamelyik nap megint gondolkodtam - lehet, hogy a v�g�n m�g meg�rt?? 

A virtualit�s csapd�in gondolkodtam. Azon, hogy mi van akkor, amikor f�lresiklanak a sz�nd�kok �s az �rtelmez�sek.
A virtualit�s val�j�ban komoly dolog, annak ellen�re, hogy sokan j�t�knak fogj�k fel, olcs� (?) sz�rakoz�snak, pedig nem az.

A virtualit�s egy nagyon kem�ny p�lya. Jellempr�b�l� �s form�l� p�lya, mert k�nnyen elveszik az, aki j�t�knak hiszi. Az elvesz�st arra �rtem, hogy mag�ra marad a j�t�k�val.

A virtualit�s jellemform�l� �s pr�b�l� hat�sa enn�l sokkal fontosabb. Mert mi van akkor, amikor valami f�lre�rt�s ad�dik. Amikor a magyar�zat, �s a magyar�zat magyar�zata �jabb f�lre�rt�snek ad alapot. Mit lehet olyankor tenni?
Azt gondoln� az ember, hogy csapda, kelepce, kampecdoloresz. Ler�gn� a saj�t l�b�t is, hogy menek�lj�n, vagy eszeveszett kalimp�l�sba kezd, m�gjobban kusz�lva a dolgokat, vagy s�v�t ki a f�l�n a d�h, vagy lek�pi a f�rd�szobat�kr�t, mert azt gondolja, hogy gumigerinc� puh�ny, ha nem sz�ll ringbe, ha nem �ppen a szemfest�ket s�rja le mag�r�l, mert annyira f�j. Ez nagyon neh�z dolog. Nagyon-nagyon neh�z.

�ltal�ban a virtu�lis l�tben a vita m�s, mint a val�s�gos l�tben, jobban hasonl�t a pofozkod�shoz, ahol l�tva vagy l�tatlanul mindenki kap �s ad pofonokat. N�ha nem is sejthet�, mikor mi�rt, �s n�ha az is k�ts�ges, hogy kit�l. Persze, ezek �ltal�ban �rthetetlen reakci�k, hiszen n�ha g�z�nk sem nagyon van, mikor eresztett�nk el egy "pofont" sz�nd�kosan vagy an�lk�l.

Amikor elszenvedj�k f�j, amikor adjuk, �szre sem vessz�k, hacsak nem egy c�lzott balhorogra vetemedt�nk. Mindegyik oldalon csattan valami, �g �s f�j.

Hogy ker�l a l�lek a c�mbe? Csak az�rt, mert arra gondoltam, hogy lelke mindenkinek van. Annak is aki l�tsz�lag ok n�lk�l b�nt, legfeljebb az okot rajta k�v�l nem ismeri m�s.

Persze nem mondom azt, hogy az �t�sv�lt�sok sor�n egy l�lekb�v�r legyen a boxmeccs b�r�ja, annyi pszichol�gus nincs a vil�gon se, h�listennek.

Ahova ki akartam lyukadni, az tulajdonk�ppen egy egyszer� var�zssz�: a t�relem.