"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Sodródtam az álmok óceánján
és ámultam....
Vitorlázom a Világ végéhez
és nem félek...
Szomorú hold és szomorú fűz
súgja a Világnak
ne sirasson engem
mert szabad vagyok.
Minden, amit látunk
Minden, aminek látszunk
Csak álmon belüli álmok,
árnyaknak árnyéka.
Ám ha egy fa örökzöld lehet
Talán bennem is létezhet valami
Örökkévaló.
Bár nem lesz többé kavargó élet
Sem csepp az óceánon
Homokszem a tengerparton
A szavak örökké élnek
Ha meg akarsz hallani engem
Halhatatlan vagyok?
Mágikus Hold és Szomorúfűz
az igazságról szól, ha rólam kérdez
megtanulja, ha meggyújt egy gyertyát
s nézi, a láng hogy ég....
Én szabad vagyok.
Szabad, mint a madár a szél tetején
ki nem gondol a világ gyötrődésére és bánatára
Repülök a felhők fölé
és azt képzelem,
a csillagok játszani jönnek elém.
Túl a Napon
a teremtő láng nevemen szólít,
hallom millió hang kórusát.
De minden, amit látok
és minden, aminek látszom
csak álmon belüli álom,
árnyéknak árnyéka.
Szabad, mint a szél
Fényes, mint a lég
Ott, az irigységtől távol
nem sebeznek megvető, keserű szavak.
Már örökké élek
ha emlékezel rám...
Én halhatatlan vagyok!
Halhatatlan vagyok.
(fordította: Szabolcs Piroska)
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19