a lerágott csontokról
2007.02.24. 23:39
Kutyáknak, esetemben a macskámnak dobom, de jó lélek lévén hagyok rajta némi koncot. De nem is erről a csontról van szó. Lerágott gondolatok, eszmék, megkockáztatom, agyoncsócsált dühök és szenvedélyek, ízüket vesztett érzelmek. Egy rezignált mosolyhoz éppen elég. Kétségbeejtő a "nincs új a nap alatt". Kétségbeejtő, hogy csak mondatszerkezetek változnak, a szinonímái kerülnek elő a filozófiáknak, a gondolatok kalapot emelve köszönnek vissza, ha nem vigyorognak gúnyosan a szemembe. Kiábrándult vagyok, tudom. Nagy kár, hogy már nem lep meg az élet. Eszembe szokott jutni, és most ide is írom egy rockopera gondolatát, ami belémivódott. "Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát. Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság..." Bródy János ezt Sarolt szájába adva közölte velem, az István, a király-ban. Nagyon igaza van.
|